Az állóképességi sport és az életmód optimalizálás nagyon hasonló alapelvek mellett működik, és részben kiegészítik egymást. Az is közös bennük, hogy rengeteg eszköz, ötlet megoldás van a "piacon", ami gyors vagy óriási eredményt igér, és az azt alátámasztó eredmények a legjobb sportolók vagy fitness influenszerek eredményei.

Beültetnél-e egy kezdő sofőrt egy Formula-1-es autóba, azzal az elvárással, hogy így gyorsítsd fel a vezetői képességek elsajátítását? Valahogy így van ez a sportban, életmódváltásban is. A brit Sky kerékpáros csapat által bevezetett marginális nyereségek gyakorlata nagyon népszerű lett a sportolók, önfejlesztők körében. Ez arról szól, hogy minden apró részletre figyelünk, és megpróbáljuk a versenyen elért eredményességet maximalizálni az alvás, táplálkozás, a sporteszközök, regeneráció javításával. Rengeteg pici lépés, ami végül biztosítja az abszolút előnyt a versenyben.

Vegyük észre a csapdát. A Sky a világ egyik legjobb kerékpáros csapata volt, top versenyzőkkel, akik a hasonló képességű versenyzők között akartak pár perc előnyt szerezni egy három hetes körversenyen. A marginális előny az utolsó lépés, amitől sokan akkor várnak eredményt, amikor a verseny még el sem kezdődött. A probléma nem azzal van, ha igyekszünk optimalizálni az apróságokat is, hanem azzal, hogy ez legtöbbször a maximális nyereséget eredményező tevékenység rovására megy.

Az életmód optimalizálás és állóképességi edzés akkor lesz sikeres, ha az fokozatos, rendszeres és fenntartható.

Elsőként azokra a dolgokra kell koncentrálni, amik a legfontosabbak: legyen rendszeres az edzés, fokozatosan növelve a terhelést, ezt támogassa elegendő regeneráció és minőségi táplálkozás.

Legyünk türelmesek, és ne feledjük, hogy a fejlődés, különösen a fenntartható és reális fejlődés időbe telik. A marginális előnyoknek feltétlenül megvan a helyük, és ki lehet és ki is kell használni őket - de csak akkor, ha készen állsz arra, hogy maximalizáld a hatásukat.

Ne próbáld meg „megvásárolni” a sebességet, az erőt és a teljesítményt jobb kerékpárokkal, kütyükkel, technikával, felszereléssel, cipőkkel és alkatrészekkel, MIELŐTT javítanád a kerékpár kezelését, a kondíciót, az erőt, a regenerálódást, a táplálkozást stb.

Ezen a ponton a többi dolog optimalizálhatja a teljesítményt a marginális nyereség koncepción keresztül, de csak akkor számítanak, ha a maximális nyereség már megvan.

Először is, nagyon nehezen indult be a folyamat, növeltem az edzésmennyiséget, ezzel együtt az étvágyam is nőtt. A drasztikusabb kalóriamegvonás még aznap este, de legkésőbb másnap visszaütött. Sportolás mellett nem működik az éhezés, mást kellett kitalálni.

Első lépésként azt próbáltam felmérni, hogy hol lehet a legnagyobb nyereséget elérni, hogy a kalóriamérleg negatív legyen: növelni kell az elégetett kalóriák mennyiségét. Így nagyjából naponta edzek 1-2 órát, ami multisportolóként lehet futás, úszás, bringa, kajak, kondi. Ezzel relatív hamar el lehet érni egy plafont, így további lépéseket tettem, szó szerint, a fiam kérésének engedve, minden nap gyalog megyünk suliba, ami 2,5 km (x2 nekem), és mindössze 30 plusz perc, mert reggel korábban indulunk és nem híreket olvasgatok amíg suliba nem kell menni.

Ezek a gyaloglások nagyon alacsony intenzitású mozgások, a pulzusom szinte sosem éri el a 100-at, ellenben 9-10.000 lépésem van reggel fél kilencre minden hétköznap, és innen indulok edzeni. Hétvégén más a helyzet, előbb edzés, aztán 3-4 órás túra a Pilisben, ilyenkor akár 20.000 feletti lépés is összejön, de volt közel 40.000-es nap is (ennek a fele terepfutás).

Szintén a kalóriafogyasztás része a heti 3x20p súlyzózás, nem sok, de egy hónap alatt 4 órával több, mintha nem csináltam volna semmit. Ennyi időt szinte bárki be tud iktatni egy hét alatt.

A probléma azonban az, hogy nincs az a mozgásmennyiség, amit ne lehetne túlenni. A nagyobb nyereségeket itt lehet elérni: az első havi terv a feldolgozott élelmiszerek csökkentése volt, valamint a szénhidrát fogyasztás edzéshez illesztése.

A feldolgozott élelmiszerek, azonkívül, hogy legtöbbször nem egészségesek, magas cukor és zsírtartalmuk, mikrobiom gyilkos hatásuk miatt, a súlykontroll legnagyobb ellenségei is. Én imádom a tejtermékeket, ízesített túró, kefír, cottage cheese, és egy ilyet kivenni, felfalni 1 perc. Egy salátát összedobni hússal, vagy air fryerbn megsütni egy édesburgonyát felszeletelve, 15-20 perc. Nem kérdés, hogy éhesen melyik nyer. És bár nem vagyok híve az eliminációs diétáknak, a tejtermékek egy időre kikerülnek a hűtőmből (kivéve bryndza, és ritkán Acidko (kefír) és rögös túró).

A másik ellenség a kenyér és a kenhető, szeletelhető dolgok: méz, lekvár, mogyorókrém, májkrém, felvágottak, szintén kuka, minimalizálom. A minimalizálás mindkét esetben a boltban történik. Itt gyakorlatilag csak a zöldség és hús pultok mellett lassítok, valamint a száraz szénhidrátoknál (rízs, tészta, konzerv zöldség).

Amiről nem mondtam le, az a méz és a cukros tea, kávé, ezeket sport előtt és után fogyasztom, vagy közben, amikor a cukor az izmokba és nem a zsírszövetbe kerül. A szénhidrát fogyasztás nagyrészét is az edzést megelőző vagy követő 1-2 órában maximalizálom, amikor a glikogénraktárak feltöltése aktuális.

Az eredmény még nem látványos, de reggel közel 86 kg helyett 84 körül áll a mérleg, egy hónap alatt nagyjából 1,5 kg ment le, a cél tavaszra egy stabil hetessel kezdődő érték.

Két fontos dolog még: az egyik az elszámoltathatóság: legyen valaki vagy valakik, akik előtt vállalod a kihívást.

A másik a cél helyes meghatározása. Nekem a súlyvesztés nem öncélú folyamat, hanem a sporteredmények optimalizálásának része. egy kg zsír kilométerenként 3 másodperccel lassít, 5 kg zsír 15 másodperccel, ami egy sprint távon több, mint egy perc, ennyin múlhat egy érem sorsa. Nem mellékesen, az autoimmun betegségem gyulladásos folyamatait is javíthatja, ha csökken a zsírszövet mennyisége és annak gyulladást segítő hatása.

Ha segítséggel könnyebb lenne, keress bátran!

Hat hét van január elsejéig, a fogadalmak napjáig. Hat hét múlva megtelnek az edzőtermek, a szezonhoz képest tömeg lesz a Margit-szigeten a futókörön, a streamelős edzőplatformok az éves profit jelentős részét bezsebelhetik és aggódhatnak a sávszélesség miatt. Hat hét múlva a lakosság fele fogyni, erősödni, szépülni, gyógyulni akar.

Nem mondom, hogy ne legyél köztük. Fejlődni, javulni, gyógyulni kell, szeretteink miatt szinte kötelező. Felelősséget akkor tudunk másokért vállalni, ha mi magunk nem szorulunk állandó segítségre vagy támogatásra. A kérdés inkább az, hogyan vágj bele vagy hogyan legyél még jobb?

Ma szeles, hűvös, kellemetlen idő volt, mégis kajakozni mentem. Neoprénben, nyakig beöltözve, hol fáztam, hol izzadtam, összeségében messze az optimálistól. Erős okom volt, hogy mégis vízre szálljak. Újabb egy héttel rövidítettem azt az időt, amit ki kell majd hagyni a tél miatt, és tavasszal hamarabb formába tudok lendülni. Az újévi fogadalmam ugyanis, hogy még jobb sportoló legyek, és nem várok ezzel tavaszig.

Pont ilyen az életmódváltás is. Ha most ezt a hat hetet kihagyod, elmismásolod, mert készülni kell az ünnepekre, rápihennél, most a család a fontos... Akkor egyenes úton haladsz egy januári drasztikus váltás és egy februári visszaesés felé. Tavaszig emészted a kudarcot, majd kapkodva bedőlsz egy hamis igéretnek, legyen az hat hetes beach body program vagy valami kétes hatásfokú fogyasztószer. A másik opció, hogy átgondolod, mi hozhatná a legkisebb erőfeszítéssel a legnagyobb előnyt?

Most talán nincs is más dolgod, mint egy dolgon változtatni valamennyit. Kicsit több mozgás, vagy kevesebb cukor? Csökkenteni az alkoholt, cigit, stresszt? Elvégezni valami régóta halogatott, de fontos feladatot? Ezt neked kell tudnod. De ha a következő hetekben elkezdesz tenni - jobban tenni - magadért, akkor az újévi fogadalmad is sikeresebb lesz.

Sikeresebb, mert tettél már egy lépést, ás bezsebeltél egy vagy több győzelmet. Sikeresebb, mert lesz egy valóságpróba mögötted, amikor megtapasztalod, mennyi változást vagy képest egyszerre megtenni és hol van a realitás és a vágy keresztmetszete.

Ez a főpróba ideje, nem csak a karácsonyi-évvégi készülődésé. Közelebb lépni a célhoz, pontosabban meghatározni, kipróbálni magad egy új szerepben. Mert az újévi fogadalom sokszor nem más, mint önmagad vagy az életed újradefiniálása, itt a lehetőség, hogy kipróbáld, milyen lenne az élet, ha olyanná válnál, amivé szeretnél.

Nekem ez a "milliomos-próba". Hogyan élnék, ha nem kellene dolgoznom, és lenne keret bármire. Ezután megnézem azt, hogy mit tehetek meg ebből már ma, és azt meg is teszem. Egyik ilyen az edzés, a másik az egészségesebb táplálkozás, vagy a küldetésem, hogy másoknak is segítsek az egészséges, szabad "milliomos" élet elérésében. Az gazdagság ugyanis egy nem túl magas anyagi biztonságon túl, nem a pénzről szól, ahogyan ezt Warren Buffet, a világ leggazdagabb embereinek egyike is rendszeresen ismétli.

Képzeld el tehát a milliomos életed, ahol megvalósíthatod az újévi fogadalmad, és keresd meg azokat a részeit, amit ma megtehetsz. Próbáld ki, és meglátod, január 1-je már nem a fogadalomról, hanem az új élet folyamatáról fog szólni.

Hajrá!

Ha tetszett, kövess a facebookon, és írj bátran, ha úgy érzed, tudok neked segíteni. 

Rengeteget írtam már a fogyásról, mérsékletességről, a különböző összefüggésekről, és arról is, hogy legtöbb esetben nem a tudás hiányzik a cél eléréséhez.

Az egészséges életmód, testsúlykontroll egy olyan mentális állapot, amihez jól látható szokások társulnak, mint moderált, változatos étkezés, sok mozgás, jó alvás. A test tisztelete, amiből egy adatik nekünk, és bármennyire vigyázunk rá - ha egyáltalán - elkopik, megöregszik és végül nem tudja tovább táplálni az agyunkat, meghalunk. Rosszabb esetben az agy hagyja cserben az egészséges testet.

Ennek a cserbenhagyásnak több formája is lehet: hirtelen agyvérzés, de lehet hirtelen öngyilkosság is. Lehet lassú formája, mint a demencia, ami egyre több embert érint, de lassú öngyilkosság is, azaz elhízás, dohányzás, masszív alkohol fogyasztás vagy krónikus stressz, aggódás. Az eredmény ugyanaz az, a testünk a genetikailag lehetséges maximumnál rövidebb ideig képes szolgálni az őt elpusztító vagy megbetegitő agyat, vagy tudatot.

Ez utóbbiban én is érintett vagyok. Hiába aaz alapos tárgyi tudás az egészséges életről, és az átlaghoz képest rengeteg mozgás, a jó alvás, a táplálkozásom minden, de nem mérsékletes, és az önmagam által generált stressz is időnként cunamiként áraszt el. A táplálkozás kevésbé gond a versenyszezonban, mert éppen el tudok égetni mindent, de alig két hónap alatt megjelent extra 3 kg a derekam körül, és a kiindulási alap sem volt tökéletes.

Talán nem is tűnik ez soknak, de nálam benyomta a piros csengőt. A 85-6 kg körüli súly 25-ös BMI-t jelent, és nem a túlzott izomzat miatt. Ez már az elhízáshoz vezető út utolsó mérföldköve, ha ezt átlépem, hivatalosan is túlsúlyos leszek.

A plusz súly nem csak esztétikailag zavaró. Kerékpározáskor beleér a combom a hasamba, futásnál megfájdulnak az izületeim, kajakozás közben nehezebben mozgok, úszás közben... Na jó, az úszásnál sosem hátrány, ha az ember az igazi profikhoz, rozmárokhoz, bálnákhoz hasonlít, és a szubkután zsír a lebegést is segíti.

A plusz súly ezenfelül az amúgy is romló tesztoszteron - ösztrogén egyensúlyt is rontja, erősíti az egyébként is nehéz teherként rám nehezedő autoimmun bőrgyulladásomat, a nagy hasamtól nehezebben alszom. Mindez azért, mert az elmúlt évtizedekben az a szokásom alakult ki, ha ideges vagyok, akkor evéssel nyugtatom magam. És a modern élet, az el nem végzett munkák, a be nem tartott igéretek magamnak, a családi kihívások tudnak stresszt okozni, de önmagában a bőrgyulladásom is egy állandó stresszfaktor.

Íme az egészségmentor, aki olyan, mint a cipész, lyukas a cipője, korai újévi fogadalmat tesz, és erre bátorít téged is. Ne várjunk tavaszig a strandtest elérésével. Ne bújjunk a meleg kuckóba a hamarosan érkező hideg elől, és ne fojtsuk csokoládé tengerbe a bánatunk. Kezdjük el most helyrehozni a lelkünk templomát, tatarozni, felújítani a recsegő szerkezetet, és teljes pompával várjuk a tavaszt, a versenyszezont.

Bár eredetileg magam elől is titkoltam a képeket, amiket az Ultrabalaton Trailen lőttek a fotósok, ahol félmeztelenül futottam. Egy kedves csapattársam, Anikó elküldte a vízjel nélküli fotókat, és úgy döntöttem, hogy emlékeztetőként és ilyen volt állapotnak megosztom őket, és remélem pár hónap múlva a 80 kg alatti képekkel jövök. Ha szeretnél csatlakozni a csatához, oszd meg te is a fotód vagy súlyod, legyen egy számonkérhető kiindulás, és közösen segítsük az agyunkat a testünk megvédésében, hogy sokáig élvezhessük ezt a csodás világot.

Aktuális lett sajnos a kérdés, a szokásos őszi köd megérkezésével. Eleve nem sok kedve van az embernek kimozdulni a stabil 2-3 fokba, főleg ha köd van, és még a szálló por mennyisége is óriási.

Ha úgy érzed, hogy ilyenkor a terem jobb megoldás, válaszd bátran azt, pár nap változatosság belefér a legtöbb amatőr sportoló vagy életmód optimalizáló menetrendjébe. Érdemes elkerülni a csúcsórákat, mert nem vagyok biztos abban, hogy egy átlagos fűtött, zárt teremben sokkal jobb a levegő, ahol verik a port a csoportos órák, és több az ember, mint a légköbméter. A felmérések megerősítik a feltevésem, a szálló por mennyisége vetekedhet egy főút melletti járdáéval, és ha nem megfelelő a szellőzés vagy sokan vannak, a levegő elhasználtsága is riasztó tud lenni....

Ha maradsz a kint edzésnél, ahogy én is teszem, akkor a két vörös zóna, amit kerülni kell, az a forgalmas főutak és a vegyestüzelésű ingatlanok környéke. Nagy valószínűséggel ilyenkor egy szellős lakótelepen jobb a levegő, mint egy családi házas övezetben, ahol nem a gázfűtés a domináns. Én is faluban lakom, ahol sokan fűtenek azzal, ami éppen kézre esik, és ez nem feltétlenül száraz fa, így a futásokat minimalizálom lakott területen, és ha a sötétség miatt mégis rákényszerülök, akkor a lehető legkisebb intenzitással, 120-135 közötti pulzussal kocogok csak valamennyit.

Ha azonban az időbeosztásod nem a 8-17:00 közötti munkáról szól, akkor irány az erdő és a magaslatok. A fák eleve szűrik a levegőt, és bár az egész Kárpát-medence egy porfelhő ilyenkor, ha sikerül magasabbra jutni, akkor akár még a napsütést is kihasználhatod a D-vitamin raktárak feltöltésére. Ez a célom nekem is a mai nap, Dobogókő és Prédikáló-szék webkamerái alapján ma akármi is van az edzéstervben, hegyi futás lesz helyette, a környékünkön 500 méter körül van pár hosszabb gerinc, remélem dél körülre ott is kisüt a nap, és lehet töltekezni.

Ha azonban csak este van egy kis időd és konditerem sincs elérhető közelségben, még mindig jobb egy esti séta, akár maszkban, vagy egy kis súlyzós-szabadsúlyos edzés a nappaliban, mint 8 óra irodai munka és két óra autókázás után ledögleni a fotelbe, mert már úgy is mindegy. Nem az. A semmittevésnél még egy kis intenzitású, orrlégzéses vagy maszkos mozgás is jobb, mint amennyit árt a füst.

Hajrá, ma se maradj rest!

Csatlakozz a Neked Könnyű! életmód optimalizáló csoporthoz!

Állóképességi sportolóként gyakran frusztrál, hogy érzésre beleteszem a munkát, akár napi két edzés hónapokon keresztül, és mégsem tapasztalok olyan fejlődést, amit elvárnék ettől a munkától. Az életmódom optimalizálásával sokszor ugyanez a helyzet. Időben fekszem, korán kelek, odafigyelek erre is, arra is, aztán az eredmény nem vagy nagyon lassan jön csak. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.

Rögtön két hozzáfűznivaló is eszembe jutott. Az egyik, ha már te is benne vagy a korban, 40-45 vagy éppen 50-60 év felett, sokszor a fejlődés nem feltétlenül a sebesség vagy életminőség észrevehető javulása, hanem a romlás megelőzése. Ugyanolyan tempóva futok, mint 10 éve, ez vajon stagnálás, vagy 48 évesen eredmény, hogy nem lassulok a 38 éves koromhoz képest? Ugyanezt nézhetjük az izomtömeggel, testzsírszázalékkal vagy akár közérzettel. Szóval bizonyos életkortól lehet, hogy az is fejlődés, ha nem romlik a helyzet.

Sokszor amikor mégis fejlődést tapasztalunk, akár edzettségben, akár lelki oldalon, csalódást érezhetünk, ha ez a változás aránytalanul lassú, főleg ahhoz képest, hogy mennyi energiát teszünk bele. Ez az érzés valid, tényleg frusztráló, ha az elvárásaink és a tények nem találkoznak. Ugyanakkor sokszor a változás nem lineáris, hanem kisebb-nagyobb ugrásokkal történik, ahol teljesen normális a visszaesés is, ez a folyamat része.

Az is előfordult már velem, és szerintem ezzel sem vagyok egyedül, hogy egyszerűen rossz módszerbe fektettem energiát vagy nem megfelelő energiát tettem bele. Az úszásnál például a technika sokkal többet számít, mint az erőnlét, mert a víz egy nagyon makacs közeg. A nyáron rájöttem hogyan tudok hatékonyabban siklani, és 10 év után egyszercsak nem volt halálközeli élmény az úszás, küzdve a levegőért, hanem ugyanaz a tempó egy kellemes érzéssé vált. Ugyanígy okozhat gondot, ha a terhelés nem megfelelő, túl kevés vagy túl sok, esetleg sérül a regeneráció...

A fejlődés a sportban és az életmódban ugyanúgy művészet, mint a pszichológiában. A legrosszabb, amit tehetsz, ha nem teszel semmit. Az optimálisnál kevesebbet, többet, vagy rosszul tenni is jobb, de az igazi, ha akár egyedül, akár segítséggel, kikísérletezed, pontosan mire van szükséged az adott eredményért az adott szituációban. Nekem ez az optimalizáció a célom, a sportban, az egyéni fejlődésemben, egészségben, lélekben, spirituálisan. A küldetésem, pedig hogy a megszerzett tudással és tapasztalattal téged is segíthesselek.

Hogy miért? A magyarok kb 20%-a éli meg krónikus betegség nélkül a nyugdíjat, és ennek nagyrészt az életmód az oka. Mi lenne, ha te biztosan ebbe a kategóriába tartozhatnál, és akár ez a szám megduplázódhatna? Na ezért már érdemes minden nap felkelni...

Ha úgy gondolod, megtennéd az első lépést vagy optimalizálnád az erőfeszítéseid, keress személyesen vagy csatlakozz a csoporthoz!

A szabadság mindig is központi téma volt az életemben. Sokáig azonban nem értettem a lényegét. 1990. előtt a szabadság egészen mást jelentett. A szabad véleménynyílvánítás, az utazás, sokszor a lakhelyed megválasztása is falakba ütközött. Kicsit be is ragadt nekem, hogy akkor vagyok szabad, ha bárhová, bármikor elmehetek, és ha ehhez pénz kell, akkor örömmel dolgozom, ha megfizetik.

Sokat is utaztam, laktam külföldön, jártam több kontinensen, motorral, autóval, bringával, stoppal, vonattal szeltem keresztül-kasul Európát. Élveztem a szabadságot. Aztán szép lassan rájöttem, hogy a szabadság nem ez, ha közben kiszolgáltatom magam az eseményeknek, szenvedek a munkámtól, a kapcsolataimban, a gondolataimtól és vélt-valós elvárásoktól.

Először a munkát próbáltam orvosolni, a keresetem nagy részét befeketettem, hogy minél hamarabb szabadulhassak. Nem teljesen önként, de a Covid alatt ez is sikerült. A szabadság azonban továbbra sem jött el. A börtön ugyanis a saját fejemben van. És ez a legerősebb korlátozás az életben.

Paradox módon, a szabadság záloga a teljes felelősségvállalás a saját életünkért. Kisebb lépéseket tettem korábban is, ilyen az anyagi függetlenség is, amivel felelősséget vállalok magamért, és nem szorulok az államra sem most, sem idősebb koromban, de ez csak felszínes eredmény, ha közben a belső korlátaim megmaradnak, és másokat hibáztatok miattuk.

A teljes felelősségvállalás annak elismerése, hogy érzéseinkért, egészségünkért, anyagi és társadalmi jólétünkért csak mi vagyunk felelősek - szülőként a gyermekeinkért is. Segítséget lehet igénybe venni, sokszor kell is, de nem szabad várni, hogy bárki megoldja helyettünk, megment, felkarol és felelősséget vállal értünk. Felnőni = szabadnak lenni = abbahagyni mások hibáztatását. Az univerzum apró porszemének, a Földnek apró porszem lakosai vagyunk, igazából senki és semmi nem kíváncsi életünk részleteire, érzéseinkre, eredményeinkre, leszámítva azt a tényleg nagyon-nagyon közeli kapcsolatainkat. És nem is vállal senki felelősséget értünk. Sem a rendszer, sem a tágabb környezetünk, sem a titokzatos megmentő.

Ha úgy érzed, itt az ideje tenni magadért - hogy másokat szolgálhass - akkor jól érzed. Rendbe kell magad tenni egészségügyileg, érzelmileg, anyagilag, hogy másnak, aki kevésbé szerencsés, segítő kezet nyújthass. Ez fogja megadni a szabadságod, és szabadít ki az egó, a félelmek, a vélt-valós elvárások, az önzés és az el nem végzett feladatok börtönéből. Gondold át, mi az, ami a legjobban feszít amikor hajnalban felriadsz, és mit tehetnél, hogy javíts a helyzeten?

Ha úgy érzed, tudok segíteni, keress bátran..

A sportban a fejlődés, növekedés igénye vagy szükségessége megkérdőjelezhetetlen. Amatőr sportolóként, ugyanúgy, mint a profiknál, az edzéssel igyekszünk jobbak lenni a korábbi önmagunknál, akkor is, ha pusztán mások legyőzése a cél az elismerésért vagy jutalomért, és akkor is, ha a küzdelmet saját magunk legyőzésért vívjuk.

48 évesen kicsit változik a prioritás, az abszolút helyezés egy versenyen talán kevésbé érdekes - még ha jól esik emlékeztetni magam arra, hogy nyertem a világbajnokságon -, mint a teljesítmény fenntartása és az egészség megőrzése. Ebben a korban már csak annak van nagy fejlődési potenciálja, aki elhanyagolta az elmúlt éveket vagy legalábbis nem vette komolyan az edzést. Valamennyi fejlődésre azonban mindig van lehetőség a múlt tanulmányozásával - és ez nem csak a sportra igaz.

Tavaly ilyenkor annyira belefáradtam a szezonba és zavart a bőröm gyulladása, hogy minden intenzív edzést elengedtem, és hetekig maximum erdei sétára voltam hajlandó. Az úszást egészen márciusig hanyagoltam a bőröm védelmében, mint kiderült, feleslegesen.

Átnézve az elmúlt egy év edzéseit, megkerestem azokat a pontokat, ahol a legnagyobb lehetőségek vannak a fejlődésre. Értelmszerűen az úszás lesz az egyik, szorosan utána a súlyzós erősítő edzés. Az alapozást sem hagyom decemberre, így talán erősebben tudom kezdeni a tavaszi felkészülést.

A múlt áttekintése nem csak a sportban hozhat fejlődést. Legyen szó az egészségedről, pénzügyekről, érzelmi-kapcsolati életedről, érdemes néha áttekinteni az elmúlt egy vagy néhány évet. Mi történt, milyen eredménnyel, hol van a legegyértelműbb javítási lehetőség, és anélkül, hogy egyszerre esnél neki a fogyókúrának, tanulásnak, edzésnek vagy pénzfelhalmozásnak, válassz ki egy területet, ahol a legkisebb erőfeszítéssel a legnagyobb eredményt tudod elérni. Ha ez meg van, próbálj minden nap kicsit jobb lenni ezen az egy területen, és az életed minőségileg fog javulni. Ez a neked könnyű filozfia - legnagyobb haszon kergetése a legkisebb energia vagy idő befektetésével.