Képzeld el azt a napot, amikor a járás pár lépés után nehezedre esik, és a futás már csak kósza emlék. És képzeld el, hogy még egy bő vagy akár két évtized hátra van az életedből. Minimum. De van akinek ez az élmény már 30-40 éves korában eljön, hogy nem csak hogy futni, edzeni nem tud, hanem már járni is alig.
Talán még nekik sem túl késő változtatni. Tudod, hogy ha ma megteszed azt a napi párezer lépést, esetleg elmész hetente kétszer sportolni, kocogni, akkor mindez sokkal később következik be, vagy akár sosem. Nem leszel kiszolgáltatva a családtagjaidnak, rosszabb esetben a túlterhelt ellátórendszernek évtizedeken keresztül, mert az önellátásod elvesztetted.
Rajtad múlik. Ma nem csak a máért mozogsz, hanem a jövődért is, amiből csak egy van. Akár a nyugdíjmegtakarítás, ez is a kis, rendszeres, hosszútávú befeketetéseken múlik.Egy cukorral kevesebb a kávéba, egy emelettel több lépcsőzés a lift helyett, vagy ha még mobil vagy, minden egyes edzést, melyet az egészséged megenged elvégzel. Tudom, hideg van kint, a szél is fúj esetleg, nem beszélve arról, hogy kijött a Netflixen az új rész és rengeteg Tiktok videó is vár rád.
A mozgás, sport, egészségfenntartás az öngondoskodás és önszeretet része. Akkor is fontos, ha másokat még fontosabbnak tartasz, és úgy érzed tőlük veszed el az időt. Rövidtávon ez igaz is lehet, de a gyereked, párod később értékelni fogja, ha nem kell évtizedekig ellátnia, mert te nem gondoskodtál magadról.
Ne várj január elsejéig, ha már ma is tehetsz valamit magadért. Sétálj, fuss, végezd el az edzést, törődj magaddal, szeresd magad, és legfőképpen légy büszke az öngondoskodásra, mert ezt a szeretteidért is teszed!
