Érdekes történetet hallottam egy nagyon sikeres amerikai podcaster előadóról, aki a valaha elért legmagasabb csúcson váratlanul abbahagyta az egészet. Az ok, nem tudott a magánéletben megfelelni annak, amiről beszélt, amit tanított.

Fake it, until you make it, tartja a bölcs mondás, azaz csinálj úgy, mintha, amíg tényleg az nem leszel, aki. Neki nem sikerült, olyan dolgot vállalt fel nyilvánosan, ami nem ő volt, és nem bírta már az ellentmondást.
Kapcsolódó történet, mielőtt az USA-ban lelőtték a TikTokot, influenszerek tömege vallotta meg hogy csaló, nem úgy fogyott le, nem attól erős, etc. Aztan nem sokkal később a TikTok újra elérhető volt, de az őszinteség okozta kár már megtörtént. Fontos hát az integritás, hogy arról beszéljünk, amit megtettünk, vagy meg tudunk tenni, és nem érdemes vizet prédikálni félrészegen.

Sokszor ezért osztom meg a kétségeimet, kudarcaimat, motiválatlanságomat. Nem azért, hogy panaszkodjak, hanem hogy valós képet nyújtsak. Igen, elmegyek edzeni majd minden nap, mert megszoktam és mert ez a prioritás. De hazugság lenne azt állítani, hogy mindig örömmel teszem, élményből, lelkesedésből vagy mert a mozgás a mindenem.

Az integritás így a szabadság záloga. Sokkal egyszerűbb az élet, ha nyilvánosan pontosan azt vállaljuk fel, amit akkor is megtennénk, ha senki nem nézne. A eXtremeMan Nagyatád K-Arcaként, életmód mentorként, edzőként nyílvánosabbá vált a sportéletem és értékrendem, kiváló alkalom lenne előadni a lelkes világbajnokot, aki mindent megtesz, egészségesen él, motivált, és soha nincs kudarca, de egyben hamis is és nagyon megterhelő is..

Ugyanez igaz a te életedre és mindenkiére is. Persze, van amikor "érdemes"(?) megfelelni, mert annak anyagi, erkölcsi előnye van, amit le lehet aratni, de egyenes út a boldogtalanság és önbizalom rombolása felé. Hosszabb távon jobban megéri kifelé is azt mutatni, amik valójában vagyunk, amit akkor is teszünk, amikor egyedül vagyunk, mert óriási szabadságot ad. Utálni, így is, úgy is fog valaki. Valakinek se ez a kép, se az a kép nem fog megfelelni, nagyképűnek, fellengzősnek, önzőnek, butának (... bármi behelyettesíthető) fog tartani, de akkor legalább azért ítéljenek el, amit teszünk, és ne azért, amit füllentünk.

"Legyetek bátorak", vállaljátok az eredményeiteket, munkátokat, de ha kell, ne hallgassátok el a gyengébb oldalatokat sem. Egy nagyon rövid életünk van, olyan gyorsan értem közel az 50-hez, hogy még a 20-as éveim történetét is alig dolgoztam fel, nincs idő a hamiskodásra, ritkán éri meg a jutalom a börtönt, amit a hamisság eredményez az életünkben. Szeressenek vagy utáljanak azért, aki vagy, és ne azért, akinek látszani szeretnél, vagy látszanod kellene. Ez a boldog, szabad élet egyik titka.

És sokszor a valódi sikeré is...

halaszarnold.hu

Sportolóként könnyű a várakozás csapdájába esni. Várni a nagy versenyt, az új eszközt, a sikert, az elismerést. Várni, remélni, és nem észrevenni, hogy az elszaladó hétköznapok azok, amire igazából várunk.

Az út maga a cél - ez az eXtremeMan Nagyatád sorozat mottója, és nehéz is lenne ezt tömörebben megfogalmazni. Célra szükség van, hiszen az irányítja a választásainkat, a mindennapjainkat jó esetben. Felkészülni egy triatlon versenyre, netalán hosszútávra, az nem ugyanaz, mint bemenni a boltba és venni egy új valamit. Reggel felkelni, normálisan enni, elvégezni az edzést, pihenni, időben feküdni, teljesen más embert kíván, mint teszteket, árösszehasonlító oldalakat nézni vásárlás előtt.

Van azonban valami, amiben hasonlíthat a két folyamat. Ha a fókuszunk a célon van kizárólag, annak üresség, csalódás lesz a vége. Ha a cél kizárólag az eszköz megszerzése, az eredmény elérése, akkor az egy rövid időre, percekre, órákra, napokra óriási, könnyfakasztó élmény is lehet. Átéltem már ezt, amikor egy-egy verseny jól sikerült, megvettem az álombringát, autót, amire régóta vágytam. És napokkal utána, semmi. Üresség. Céltalanság. Felismerése annak, hogy az életem nem hogy boldogabb nem lett, de cél vagy vágy hiányában még rosszabb is lett.

A profi sportolók gyakran kerülnek ebbe a helyzetbe egy olimpiai arany után, lottónyertesek a kifizetés után, vállalkozók a nagy exittel, amikor vége a folyamatnak, és ott az eredmény. Ennyi?

Nekünk, amatőr sportolóknak azonban nem szabad a cél csapdájába esni. Tavaly minden címet megnyertem, amit ebben a sportban lehet, világbajnokságot, világkupát, etc, mégis tudom, hogy nem vagyok olimpikon, sőt, egy közepesen jó korosztályos versenyző, nem több. Hobbi sportoló, aki igyekszik magából többet kihozni, de a hangsúly nem az eredményen van. Az jutalom, visszajelzés, de a lényeg a minden napi edzés. Amikor a medencében vagyok, eszembe jut, miért csinálom, mert nem akarok megint a mezőny végén kijönni. De legtöbbször arra figyelek, hogy mit csinálok, hogyan áramlik a víz körülöttem, hogyan veszem a levegőt, és mennyire jó, hogy közel 50 évesen még tanulhatok egy mozgást.

Ha kimegyek futni, felmerül bennem, hogy a francia, cseh, magyar kollégák biztos többet-jobban futnak, de ezt hamar elnyomja, hogy elkezdek figyelni a mozgásomra, légzésre, a felriasztott vaddisznókra, az erdő változásaira.

A világbajnokság óriási élmény volt tavaly. Beleborzongok abba a pár percbe, amikor kiderült, hogy sikerült megelőzni a cseh örökös bajnokot is. De mire eljött a díjkiosztó, ez az érzés elmúlt. Hazafelé, néhány órával később már csak az üresség. Persze a facebook lájkok, gratulációk még örömre derítenek, de ha csak ennyi lenne a célom a sporttal, egy nagy ürességgel fejeztem volna be.

Az igazság ezzel szemben, hogy pont ez a fellángolás - üresség erősítette meg bennem, hogy még jobban meg kell becsülni minden egyes percet, amit mozgással, edzéssel töltök, minden kis szokást, amit a cél érdekében ismétlek, mert a cél, az maga az aznapi sport. A világbajnokság, bármennyire is várom, csak egy iránytű. Mutatja az utat, de nem a végcél.

Az edzéseim nyilvánosak a Stravan (https://www.strava.com/athletes/10527478), de az állóképességemet és különösen a hosszabb versenyeken jelentkező derék/törzs fáradtságot az elmúlt években ezen kívül is fejlesztem.

A derékfájás tipikusan XXI. századi népbetegség, magasabbak, pocakosabbak és passzívabbak vagyunk, mint őseink voltak. Ezek közül a magasságnövekedést nemigen tudjuk befolyáslni, a soha nem látott mennyiségű élelmiszer, a növekedési hormonokkal tömött húsok és számtalan más tényező járul hozzá ehhez. A pocakosság más téma, ott bizony 99%-ban azonosíthato a felelős személye (igen, a pocak gazdája), ahogy a passzív életmód esetében is, bár hozzá kell tenni, soha nem volt ennyi számítógép vagy szalag melletti munkahely, ahol 8-10 órákat töltenek kvázi mozdulatlanul emberek, félig az asztal alá csúszva a széken.

9 évvel ezelőtt én is heteket töltöttem ágyban derékfájással, mivel akkor még nem teljesen értettem ennek az okát is kezelését. Azóta sokat foglalkoztam a témával, részben önszörgalomból, részben a rehabilitációs terapeuta vagy a fitness edző képzésen. Röviden, a derékfájásnak - kivéve orvosilag indokolt esetben - a fekvés árt, a mozgás gyógyszer.

Nem mindegy azonban milyen mozgás. A törzsünkön sokféle izom van, amelyeket most funkció alapján két csoportba osztok: a felületesebb, részben akaratlagosan irányított, fáradékony de nagyon erős izmok, és a mélyebben fekvő, autonóm idegrendszer által szabályott, fekvést leszámítva állandóan aktív, de alacsony inteznitással működő izmok. A derékfájás sokszor amiatt alakul ki, hogy a mélyebben fekvő izmok a passzív, támasztott testtartások miatt legyengülnek, és amikor terhelés éri a testet, szerepüket a fáradékonyabb, felületes izmok egészítik ki. És sokszor ez az oka annak a félreértésnek is, hogy a core izmok edzése teljesen félremegy.

A felülések, törzshajlítások, emelések egyébként nagyszerű gyakorlatok a felületesebb izmok erősítésére, de kevésbé alkalmasak a valódi core, vagy mélyizmok rendbehozatalára. A mélyizmok ugyanis hosszabb távú működésre vannak optimalizálva, nem 3x10 törzsemelés vagy felülés fogja aktivizálni őket, hanem a megtámasztás nélküli élet. Azaz minél többet állni, mozogni, támaszkodás nélkül, egyenesen ülni, hajolgatni, kis intenzitással, nagy volumenben. A multisportok közül az úszás az egyik legjobb alapozó sport, minimális gerinc terheléssel lehet a hátizmokat bevonni a munkába, de még elérhetőbb a gyaloglás, ami az egyik titkos fegyverem a felkészülésben.

A gyaloglásnál, főleg jól beállított, fokozatosan növekvő teherrel megrakott hátizsákkal, a mélyizmok pont azt csinálhatják, ami a dolguk, enyhén megfeszítve segítik a mozgást és biztosítják a felegyenesedett testtartást. Néhány apróság van, amire érdemes figyelni: fokozatosság, ne több órás gyaloglással nyissunk. A gerinc egyenes legyen, mobilt nézegetve, vagy a lábujjunkra meredve a gravitációs izmok megfeszülnek, és túlterhelődnek (amikor a lapocka környéke fáj, az ez). A kéz lehetőleg szabadon mozogjon, inkább kesztyűt vigyünk, mint zsebredugott kézzel, vagy szatyorral, kutyával korlátozzuk a mozgásunkat.

Minden kilométer számít! Tőlünk 2,5 kilométerrel van a suli, ha egy héten 4x besétálunk és utána hazamegyek, az ingyen 20km, 4 óra mozgás. Hétvégén mindkét nap elmegyünk 3-4 óra sétára edzés után, újabb ajándék 8 óra, ideálisan 10-12 óra séta, és ez az edzésen felül.... Kombinálva ezt azzal, hogy 1-2 óránként mozgunk 2-5 percet, éppen kicsit megmozgatva a pulzust és az izületeket, akkor gyakorlatilag a mozgással megszerezhető egészség előny 80-90%-át bezsebeltük, anélkül, hogy egyszer is futócipőt kellett volna húzni, vagy belépni egy konditerembe.

Ezek azok a titkos edzések, amik a stravan nem látszanak, de egy 3-4 vagy még több órás versenyen akkor is előnyt jelentenek, ha amúgy a specifikus felkészülésem nem is annyira óriási óraszámú, mert mégegyszer annyi, minimális intezizású mozgásom van mellette. Az első lépcső tehát legyen ez. Séta, lépcsőzés, nyújtózás és kis mozgás az asztal mellett. Többet fog érni, mint a teljes tespedés mellett heti 2 óra HIIT edzés...(bár az is kellene, persze)

Ha nem tudod, merre indulj, kövess, írj, keress, örömmel segítek!

A légzéstechnikával foglalkozók számára nem lesz újdonság amit mondok, de sok sportoló még mindig nincs tisztában a légzés alapelvével.

A légzés nem más, mint a gázok cseréje. Belégzéskor a légzőizmok megnövelik a mellkastérfogatát, amit passzívan követ a tüdő térfogata is. Lecsökken a nyomás, ezért kívülről beáramlik a levegő. A tüdőben található apró hörgőcskék vékony falán keresztül, az eltérő koncentráció miatt az oxigén a vérbe jut, a szén-dioxid a tüdőbe, amit - normál esetben - a légzőizmok elernyedésével passzívan növelve a légnyomást a tüdőben, a szabadba kényszerítünk, majd újra megfeszítve a belégzésért felelős izmokat, oxigénben dúsabb levegőt szívunk be. A vérbe kerülő oxigént a vörösvértestek szállítják a sejtekhez, ahol felveszik a szén-dioxidot, és visszaszállítják a tüdőbe. A vérkeringés egy csodálatosan szabályozott dolog, a szív saját ingerközpontja, a központi idegrendszer felügyelete alatt a pumpálás gyakoriságát és erősségét szabályozza, az erek szűkülése vagy elzárása a vegetatív idegrendszer alapján pedig a vérnyomást és a vér áramlásának mértékét változtaja az egyes szövetekben.

Még leegyszerüsítve is bonyolultan hangzik, de az oxigén és szén-dioxid szerepe még ennél is bonyolultabb. A magas szén-dioxid koncentráció javítja az oxigénellátást az adott szövetben, mert a szén-dioxid savasodást okoz, ami az O2 leadását stimulálja. A szén-dioxid koncentráció növekedése a vérkeringésben pedig a megfelelő receptoroknál a belégzést gyorsítja fel.

Az unalmas élettanóra után ennek hétköznapi tanulságai: a endurance jellegű sportolás közben nem az oxigénhiány miatt kell vadul levegő után kapkodni, hanem mert a mozgás energiáját biztosító biokémiai folyamatok eredményeként felszaporodó szén-dioxid szintje túl magas, ez hajtja a légzést. A szövetek oxigénellátottsága ugyanis nem romlik, hiszen ahol sok munka zajlik, magas a szén-dioxid szint, több oxigén parkol le. Azaz, a felgyorsult légzésnek nem a plusz oxigén az elsődleges funkciója, hanem a szén-dioxid eltávolítása.

Ennek paradox példája a sprintfutás: az atléták futás közben alig vesznek levegőt, mégis irtózatos energiát mozgósítanak. Utana azonban hosszasan zihálnak. Az első 30-40 másodperc ugyanis anaerob energiatermelés, extra oxigén nem szükséges, ugyanakkor utána a szén-dioxidot ki kell takarítani és vissza kell állítani a szervezet anaerob energiatárolóit.

Aerob mozgásnál a helyzet kicsit más: itt ugyanis tartósan nő az oxigénszükséglet, de ezt egészen magas intenzitásig, a kardio-vaszkuláris rendszer kiszolgálja. A megnövekedett légzésszám elsődleges oka szinte mindig a szén-dioxid eltávolításának az igénye, nem az oxigén hiánya.

Mi ennek a hétköznapi haszna? Ha "elfogy a levegő" és kapkodni kell utána, mindig arra gondolj, hogy szinte biztos, hogy nem oxigén hiányod van, hanem szén-dioxid többleted. Azaz nem több levegőt kell belélegezned, hanem hosszabban kell kilélegezni. Azaz a légzés mélyebbé és kilégzés lassabbá tétele fog segíteni. A másik haszna, hogy ne félj az erőlködéstől, nem fogsz megfulladni, pont elég oxigéned van, szinte egészen extrém helyzetekben sem megy a véroxigénszint 95-97 alá. A pánik, amit erőlködéskor, úszás közben érzel az alacsony szén-dioxid toleránciád és nem a fulladás veszélye miatt van.

A harmadik észrevétel, hogy a szén-dioxid tolerancia javítható, ilyen az úszóknál az 5-7 csapásra vett levegő, az orron át légzés futás közben és ezernyi divatos vagy ősi légzéstechnikai gyakorlat, melyek számos ponton avatkoznak bele az autonóm idegrendszer működésébe, optimális esetben rengeteg pozitív, életminőséget javító eszközként. Legyen a cél a stresszcsökkentés, pánikroham elhárítása vagy teljesítmény növelés, a légzés a barátod, ha tudod mit csinálsz.

Ha nem, keress és segítek!

Napjaink legnagyobb kihívása, hogy technológia okozta stressz és kényelem egyszerre betegít meg és a látszólag állandó kapcsolódás idegenít el minket másoktól. A megoldás az lehetne, ha találnánk egy olyan elfoglaltságot, ami egyszerre teszi lehetővé, hogy személyesen kapcsolódjunk ismerősökhöz és ismeretlenekhez, visszatérjünk a természethez, és elkezdjünk mozogni, a stressz csökkentés, túlsúly legyőzése és egyéb egészségügyi előnyök miatt.

Szerencsére létezik ilyen csodaszer, még csak fel sem kell fedezni, ez a közösségi túrázás. A tempósabb sétálás beindítja az anyagcsere folyamatokat, extra tápanyagot és oxigént szállít a legeldugottabb sejtünkbe is, miközben aktívan használja fel az elraktározott zsírokat. Pár ezer lépés már óriási egészségügyi előnnyel jár, nagyban csökkenti a krónikus betegségek kialakulásának veszélyét és javítja egyes betegségek tüneteit, mint például az inzulinrezisztencia, hátfájás, rövidlátás – különösen gyerekeknél -, vagy szív és érrendszeri betegségek.

A népbetegségnek számító elhízás, túlsúly legyőzésének is az egyik leghatékonyabb módja a táplálkozás megreformálása mellett, a túrázást szinte bárki el tudja kezdeni, több órán keresztül tud mozogni, és addig sem stresszel vagy fosztja ki a hűtőt, amíg az erdőben van. Bizonyos helyzetekben pedig ennél intenzívebb mozgás nem is lenne javasolt, hiszen több veszéllyel járna, mint amennyi előnyt jelent.

A túrázás legnagyobb hozadéka azonban nem az egészség, hanem a társas kapcsolatok. Akinek sok ismerőse van, könnyen összefuthat valakivel, akinek még nincs, majd lesz. A januári túrákon csupa jó fej ember vett részt, 5 évestől 75 év felettiig minden korosztály képviseltette magát, és sosem kezdődött még ennyire sok pozitív élménnyel az évem.

Nem mellékesen, sok ember már nem is emlékszik rá, milyen érzés a természetben lenni. Milyen az évszakok változása, az erdő illata és csendje. A fák végtelen változatossága, a hűvös és meleg váltakozása, a patak csobogása, a levelek susogása vagy a szél zúgása. Milyen jégen csúszkálni, sárban tapadni, port felverni, sziklában kapaszkodni. Emlékszel még rá? A szerencsés kevesek közé tartozol.

A túrázásról, sétálásról és a hosszú élet titkairól sokat írtam már a nekedkonnyu.hu blogomon, de ideje volt gyakorlatban is példát mutatni. Január 1-jén, az újévi fogadalmamnak megfelelően gyalog és futó túrákat kezdtem szervezni elsősorban Tahitótfaluban, és sok embert sikerült megmozgatni, összeismertetni ezalatt a pár hét alatt. Szeretnénk, ha bővülne a rendszeres vagy időnként résztvevők száma, kapcsolódni tudnánk egymáshoz és a természethez. Erőnléttől függően gyalogos és futótúrák is lesznek majdnem minden hétvégén, ahol mindenki megtalálhatja a saját erőnlétének megfelelő kihívást.

Februárban is minden hétvégén megyünk valahová, a részvétel ingyenes, elég a facebookon regisztrálni (https://www.facebook.com/nekedkonnyu/), vagy nekem emailen (arnold@nekedkonnyu.hu) 

Halász Arnold

halaszarnold.hu/tura

Amikor a világ összeesküszik ellenünk, ködös, nyákos reggelen nem indul az autó, a főnököd basztat egész nap, a gyerek este mindenen hisztizik, és még a vacsora is leég, kivéve, amit a macska korábban ellopott a pultról, akkor a paplan alatt az idegtől forgolódva hajlamosak lehetünk elfelejteni, hogy mindez rajtunk múlik.

Rajtunk múlik, hogy miként éljük meg, hogyan reagálunk, és hogyan azonosítjuk az érzelmeinket. A külvilág csak inger, amit mi valamilyen formában értelmezünk, és ennek megfelelően reagálunk rá. Valójában, minden a fejünkben zajlik minden, mi cimkézzük az ingereket és reagálunk annak megfelelően. Az elmúlt években ebből a külső ingerekre reagáló érzelemvilágból próbálok egyre mélyebbre ásva kitörni, és megérteni, mik azok a dolgok, amik feszültté tesznek, és mi az, ami valójában történik és miért reagálok úgy, ahogy.

Elsőre talán nem egyértelmű, mi köze van ennek az életmód optimalizáláshoz, de valójában csak ennek van köze hozzá. Legtöbben tisztában vagyunk az alapokkal, de legalábbis tudjuk, hogyan lehetne jobban élni. Az életmódváltás akadálya legritkább esetben a tudás hiánya. Annyit mindenki tud, hogy cigit, alkoholt le kellene tenni, többet kellene mozogni, kevesebb szemetet enni, jobban aludni. Aki kicsit jobban érdeklődik a téma iránt, mint a blog olvasói is, ismerünk számtalan apró trükköt, szokást, elméletet, amivel jobb, egészségesebb lehet az életünk.

Hogy mégsem optimális az életvitelünk, annak az oka tehát nem az, hogy nem tudjuk, mit kellene tenni, sokkal inkább az, hogyan tudnánk elkezdeni. Nem technikailag, hiszen elmenni futni az nem egy bonyolult dolog. Rávenni magunkat, hogy elkezdjük, és folytassuk, az egészen más feladat. Egyáltalán eljutni oda, hogy változni akarunk, és miben, és milyen lépés a következő. Legyen egy célja, értsük meg magunkat és a motivációinkat. Ismerjük meg a gátjainkat, mi az, ami visszatart, mi az a félelem, akadály, hit?

Bonyolultabb ez mégis, mint kimenni az ajtón futócipőben, és egyszerre egyszerűbb is. Egyszerű, mert ha tudjuk mi jó nekünk, és kiválasztunk egy dolgot, mindenféle gondolkodás nélkül, maradva a futásnál, akkor felvesszük a cipőt, kimegyünk és tesszük a lábunkat, egyiket a másik után. Ennyi. Nem kell túlgondolni, egyszerre csak egy lépést megtenni. Bonyolult, mert ahhoz, hogy ez ne egy fájdalmas, kellemetlen, soha meg nem ismételt élmény legyen, meg kell ismernünk magunkat. Tudjuk azonosítani, mi az ami nyomaszt minket? A túlsúly? Le kellene dobni pár kilót? És vajon miért, mi fog változni? Vonzóbbnak fogod érezni magad? Azaz most nem?

Máris az önbizalom kérdésénél járunk, és még el sem kezdtük. Nekem sokáig a fogyásra az volt a felületes ösztönző, hogy beleférjek az úszó neoprénbe, ami 82kg-ig jó rám, de inkább kevesebb. De mélyebbre ásva, benne van a hiúság, az elismerés iránti vágy, az elégedetlenség önmagammal, és az, hogy hitelességemet ássa alá, ha a sportról és egészségről prédikálok, egy kerek kis pocakkal. Összeségében, az integritásomat fenyegeti a túlsúly, az nem én vagyok.

Ez a felismerés, és minden hozzá kapcsolódó érzelem, hit (hogy ilyen alkat vagyok-e, képes vagyok-e szenvedni a célokért, a jövőmért, szeretem, tisztelem a jövőbeli énemet, hogy feláldozzak a mából), akarat segít a célt definiálni és elérni azt. Maga a folyamat, hogy mennyit és mit eszek, apróság, technikai kérdés, és a legkisebb fogaskerék a gépezetben. Megérteni a célomat, megérteni az akadályokat, hogy az evés mit jelent, miért nyúlok a hűtőbe, ha kapok egy emailt vagy összezördülök a családdal, hogyan tudom a feszültséget másképp levezetni, egyáltalán megérteni, hogy ez feszültséglevezetés pótlék, ez a fő feladat.

Az önmegfigyelés, önismeret egy egész életre szóló feladat, és az életmód optimalizálás legfontosabb eszköze. Optimalizálni azt lehet, amit ismerünk, és ahol tudjuk mi a cél, vagy legalábbis van róla halvány elképzelésünk. Ahogy egyre többet foglalkozom ezzel a témával, egyre gyakrabban nyúlok vissza az egyetemi pszichológia tanulmányaimhoz. Az életmódváltásnak a fiziológiás, élettani része is fontos, és imádom minden részletét, de az a tudás kevés, ha az egyén pszichológiai hátterével nem foglalkozunk. Talán ez is lehet a sok csodadiéta, edzésterv, életmódváltó program kudarcának oka, hogy rövid távon orvosolja a technikai kérdést, de nem foglalkozik azzal, hogy megértse a miérteket, amik hosszabb távon befolyásolják az eredményt.

halaszarnold.hu

A gondolat, ami sok vitát kivált, és csoporttagok kilépésével járhat... (Ha nem értesz egyet a cikk részével vagy egészével, kérlek kommentben írj:)

A boldogság mindenkit foglalkoztat, de legjobban azokat, akik úgy érzik, valamiért nem vagy nem eléggé része az életüknek. A boldogság ugyanakkor a közhiedelemmel ellentétben, nem csak úgy megtörténik velünk, hanem választásaink eredménye. Választásaink arról, mit fogadunk be, milyen elvárásaink vannak az életről, és hogy az érzelmeinket hogyan kezeljük.

Próbálok rövid lenni, hoigy követhető legyen. Az érzelmek a gondolkodást megelőzik evolúciós értelemben, ősibb agyterületek felelősek értük, és primitívebb élőlényeknél is megjelennek. Nem jelenti ez azonban azt, hogy a neocortexben, azaz új agyban létrejövő gondolatok feltétlenül jobbak a helyzet megítélésében. Az érzelmek homályosak. A félelem, feszültség nem feltétlenül azonosítja kristálytisztán a veszélyt, csak jelez valamit, amit a gondolkodással tudunk megfejteni, ha sikerül. Veszélyt érzek, stresszben vagyok, de nincs tigris a közelben (amit egyébként a mai agy nem is érzékel annak, hiszen 99,999%, hogy rácsok mögött senyvedő aranyos cicának azonosítjuk, és nem a dzsungelben nézünk vele farkasszemet). A veszély reakciónk viszont homályos, általános. Ugyanaz a kémiai választ adja a tigrisre, mint arra, hogy félünk a kirúgástól, a partnerünk, szüleink reakciójától, vagy hogy "mit fognak gondolni az emberek", mit történt vagy fog történni velünk.

Ami a közös ezekben a mai világban, hogy ez legritkábban van a jelen miatt, szinte mindig a múltban vagy a jövőben gyökerezik. Ahogy itt írok, süt rám a nap, jól lakottan ülök a meleg szobában, az élet boldog és gondtalan. Ugyanakkor lehetnék görcsben, hogy senki nem fogja olvasni, nem ért vele egyet, elzárják a gázcsapot az oroszok, vagy valaki beszólt a múltban, hogy szar amit csinálok. A boldogtalanságom forrása ekkor nem a jelen élmény, hanem az agyam játéka.

A jelen érdekes dolog.

Az idő rabságában élünk, miközben az időt fel sem tudjuk fogni. Ősi gyakorlatokhoz nyúlunk, hogy megéljük a jelent, miközben nincs másunk igazán. Ami a múltban történt, az akkor jelen volt, és ami a jövőben fog vagy félünk tőle, az akkor a jelen lesz újra. Az idő egy mesterséges börtön ebből a szempontból, amit elfogadhatunk, vagy figyelmen kívül is hagyhatjuk.

Ez is egy választás. Hogy jelen vagyunk (guruk milliói élnek ebből, hogy megtanítják, ami alapvető kellene, hogy legyen). Egy másik választás a boldogság szempontjából, hogy mit engedünk be az agyunkba. Negatív hírek tömege ömlik a médiából, legtöbbször az életünkre teljes mértékben hatástalan dolgokról. Érzelmileg felzaklató tartalmat fogyasztunk, horrortól a drámákig. A másik véglet sem jobb, a toxikus, irreális pozitivitás megmérgezi a realitás érzékünket.

A boldogság egyik titka ugyanis a realitás helyes felmérése. Hogy az élettel kapcsolatos elvárásaink találkozzanak a valósággal. Ha Ferrarival kelsz-fekszel, de minimálbérért nem csinálsz semmit a melóhelyen, nem leszel boldog, a valóság és álom nem tud találkozni. A toxikus pozitivitás szerint csak akarni kell, és minden a miénk lesz, szerelem, gzdagság, béke. A valóság, hogy az eredményt nem tudjuk befolyásolni, akármennyire is akarjuk, de azt, hogy mit teszünk érte most, azt igen. A felelősség a boldogságért a mi kezünkben van, nem a külvilágon múlik.

Ez a teljes felelősségvállalás a saját jólétünkért.

Csak azt tudjuk befolyásolni, ami mi vagyunk, és az eredményt igazából nem. Az érzelmeink jönnek-mennek, ahogy a gondolatok is. A mi felelősségünk, és feladatunk, ha inger ér minket (beszól a társad), és az érzelmet vált ki belőlünk, akkor ezzel tegyünk valamit.

Kezdő szint: igaz-e amit a másik mondott, amit észleltem a világból, ami hatással volt rám, vagy nem igaz, többet, mást láttam bele?

Haladó szint: Ha igaz, tudok-e valamit kezdeni vele? Van-e befolyásom erre a dologra? Ha aggódom a háború miatt, igaz a hír ami felzaklat, tényleg háború van, akkor tudok-e valamit tenni, hogy ne legyen. Ha nem, akkor nem az én dolgom, nem érdemes aggódni miatta, követni napi szinten, mert nem tudom befolyásolni. Koncentrálni kell arra, amit tudok. Én a háborút nem tudom, de hiszek abban, hogy valamikor, valakinek segíteni fog valamelyik gondolatom, így leírom őket és publikálom. Ebben tudok hatást elérni, a klímaváltozást és háború megoldását azokra bízom, akiknek erre hatásuk van (én maximum szavazni vagy tüntetni tudok valami ellen vagy mellett)

Guru szint: Elfogadás. Az érzelmem forrása igaz és nem tudok ellene mit tenni, csak elfogadni, és vinni tovább az életet. A gyász egy ilyen dolog: semmivel nem tudom feltámasztani az elhunytat, de az sem segít, ha 40 évig gyászolom. El kell fogadnom, hogy már nem része az életemnek, hogy hiánya fájdalmat okoz, de az én döntésem, hogy tovább lépek, és esetleg képviselem az álmait, megosztom a gondolatait akármilyen formában, vagy egyszerűen csak elfogadom, hogy nincs és hiányzik.

A boldogság tehát döntések sorozata.

Mit fogadunk be, mit kezdünk az érzelmeinkkel, az idővel. A gondolat maga egy parazita. A hang a fejedben, a múltról, a jövőről nem te vagy. Ez nem egy pszichotikus helyzet, te több vagy, mint a beszédközpont az agyadban, ami gyártja a szavakat, amelyek élősködnek rajtad. Van amikor ezt el kell némítani, figyelni arra ami van, vagy egyszerűen meditálni és kizárni, csendet teremteni magadnak.

A boldogságod forrása te vagy, a felelősség a tiéd. A boldogságom forrása én vagyok, a felelősség az enyém. A boldogságom része, ha tudok segíteni, akár a bloggal, akár személyesen egy olyan éménnyel, mint a hétvégi túra vagy futás, akár privát edzőként vagy mentális trénerként, hogy te is megélhesd azt a mindennapi csendes boldogságot, ami az elmúlt években az életem része lett újra.

Az elit katonai egységek, az állóképességi sportolók, életmódváltók hasonló elvek mentén lehetnek sikeresek.

Normális esetben a tengerészgyalogosokat számtalan, egyre nehezebb és összetettebb kihivás elé állítják a több éves képzésük alapján, fizikailag és mentálisan is. Nem különböznek a sportolóktól abban, hogy az éles helyzet előtt fokozatos terheléssel növelik a teljesítményüket, és különböző módon szimulálják a rájuk váró megpróbáltatást, ahol már begyakorolt rutinnal, felkészülten tudnak helyt állni.

1. Ahol ma tartasz, az nem a tegnap eredménye, hanem hónapok, évek, évtizedek munkája, bármelyik irányról is legyen szó. A változás sem holnapra fog megtörténni.
2. Nem várhatod, hogy sportolóként egy adott szinten teljesíts, ha azt a szintet nem gyakoroltad, tapasztaltad meg már sokszor előtte - és ez valahol az életmódváltásra is igaz, az új megcélzott szinteket gyakorolni kell, mielőtt elérjük, legyen az fizikai vagy mentális előrelépés.

Mielőtt belebonyolódnál a nagy tervezésbe és óriási változtatásba, lassíts le, és két dologra koncentrálj: mi a megfogalmazott célod valódi motivációja? Azaz miért akarsz pl fogyni: esztétikai, egészségügyi okokból vagy sportteljesítmény miatt? Ez a valódi megértés közelebb visz a sikeres teljesítéshez. Nekem például a súlyvesztés már nem esztétikai kérdés 48 évesen, ellenben a sportban látható teljesítményjavulást eredményez. 

A második megfontolandó dolog, hogy mi az az egy lépés, tevékenység, amit már ma el tudsz kezdeni, és várhatóan a legnagyobb hasznot hozza. Fogyókúra esetén ez lehet a táplálkozási napló elkezdése, egyféle mozgás beiktatása a hétköznapokba, vagy az alvás rendbe rakása. Sok út vezet ugyanahhoz a célhoz, érdemes azzal kezdeni, ahol a legjobb a befektetés/nyereség aránya. 

Ha segítségre van szükséged, keress bátran!

halaszarnold.hu

Az új évi fogadalmak nagy része január közepéig elbukik. Bár az ideális kezdés mindig a most, ha egy távolabbi dátumot tűzünk ki, mint az újévi hagyományos fogadalom nap, érdemes felkészülni erre. Azaz érdemes, vagy a spontán döntés jobb?

Jellemző újévi fogadalmak - mit választunk és miért?

Az újév hajnalán számtalan ember tűzi ki maga elé a változás szándékát, de milyen típusú célokat választanak leggyakrabban az emberek, és miért éppen ezek kerülnek a középpontba?

Fogyás és egészséges életmód: Talán az egyik legelterjedtebb újévi fogadalom a fogyás és az egészséges életmód felé való törekvés. Az évkezdet ideális pillanatnak tűnik arra, hogy elhagyjuk az egészségtelen szokásokat és bevezessük a testmozgást és az egészséges étkezést az életünkbe. A külső megjelenés és az egészség iránti vágy sokakat motivál.

Leszokás a dohányzásról: Azok, akik dohányoznak, gyakran az évkezdetet választják arra, hogy leszámoljanak ezen szokásukkal. A dohányzásról való leszokásnak számos egészségügyi előnye van, és sokan a friss év első napjaitól várják a változás lehetőségét.

Pénzügyi célok: Az anyagiak terén tett fogadalmak is gyakoriak. Az emberek gyakran tervezik, hogy megtakarítanak, csökkentik a hiteleiket, vagy egyenesen egy új karrier felé fordulnak. Az anyagi stabilitás felé vezető út választása gyakran az életminőség javítására irányul.

Tanulás és önképzés: Az új év sokak számára azt jelenti, hogy új készségeket tanulnak vagy egy új hobbit kezdenek. Az önképzési célok, mint például nyelvtanulás vagy egy új hangszer megtanulása, segíthetnek az egyén fejlődésében és a személyes elégedettség növelésében, de a szellemi, lelki egészséghez is nagymértékben hozzájárulnak.

Jobb időbeosztás: A hatékonyabb időmenedzsment és az életünk szervezettebbé tétele is gyakran előforduló újévi fogadalom. Az emberek arra törekszenek, hogy hatékonyabban használják az idejüket, elkerülve a stresszt és a késéseket.

A választott célok mögött gyakran a személyes elégedettség, a boldogság, és az életminőség javítása áll. Azok a fogadalmak, amelyek szorosan kapcsolódnak az egyéni értékekhez és szenvedélyekhez, nagyobb valószínűséggel vezetnek sikerhez.

Spontán vagy tervezett? - a fogadalmak készítésének módszerei

Az újévi fogadalmak készítésekor számos megközelítés létezik, és sokan elbizonytalanodnak afelől, hogy érdemesebb-e spontán módon dönteni vagy alaposan tervezni a változásokat. Nézzük meg, hogyan készíthetjük elő hatékonyan újévi fogadalmainkat, és melyik módszer segíthet hosszú távú eredmények elérésében.

Spontán mód: az ösztön vezérel

Azok, akik hajlamosak spontán módon fogadalmakat tenni, gyakran az érzelmeikre és az ösztöneikre hallgatnak. Az évkezdetkor éreznek egyfajta lendületet, és azonnal elhatározzák, hogy változtatnak az életükön. Ez az eljárás azért lehet hatékony, mert azonnali cselekvésre sarkall, és megadja az elszántságot a változás iránt.

Azonban a spontaneitásnak is megvannak a maga veszélyei. A gyors döntéshozatal nem mindig vezet alapos tervezéshez, és a hosszú távú célok eléréséhez szükség lehet stratégiai gondolkodásra és kitartásra. A spontán módon tett fogadalmak gyakran kevésbé részletesek és konkrétabbak, ami hosszú távon problémákat okozhat.

Tervezett mód: az alapos elkészülés

A másik megközelítés a fogadalmak tervezett módon történő elkészítése. Ennek során az egyén alaposan átgondolja a céljait, megtervezi a lépéseket, és kitűzi a mérföldköveket. Az ilyen típusú fogadalmak nagyobb valószínűséggel tartanak, mivel az emberek előre elkészített tervekkel rendelkeznek a végrehajtáshoz.

A tervezett módszer segíthet a célok realisztikusabb megfogalmazásában és a személyes fejlődés hosszú távú tervezésében. Azonban a túlzott tervezés veszélyt hordozhat, ha az egyén elveszíti a lendületét vagy túlságosan szigorúan ragaszkodik a tervezetekhez.

Az ideális megközelítés: egyensúlyban a kettő között

Az ideális megközelítés valószínűleg a két véglet közötti egyensúly. Az embereknek lehetőségük van arra, hogy megragadják a spontán lendületet, ugyanakkor megfontoltan tervezzék meg fogadalmaikat. A célok kitűzésekor érdemes konkrét, mérhető, elérhető, releváns és időre kijelölt (SMART) célokat kitűzni. Ezenkívül érdemes részletes tervet készíteni, amely tartalmazza a szükséges lépéseket és eszközöket a sikerhez.

Sikeres újévi fogadalmak - kulcsfontosságú lépések és stratégiák

Az újévi fogadalmak kitűzése ugyan izgalmas lehet, de a sikerességhez elengedhetetlenek a megfelelő lépések és stratégiák. Akár spontán módon, akár tervezetten állsz neki a célok megvalósításának, néhány alapvető iránymutatás segíthet elkerülni az elbukásokat és elvezet a sikeres változásokhoz.

Az elérhető célok megfogalmazása:

Fontos, hogy reálisan és elérhetően tűzd ki céljaidat. Ne vállalj túl sokat, és ne tűzz ki olyan célokat, amelyeket lehetetlen teljesíteni.

Konkrét és mérhető célok kitűzése:

A célok megfogalmazásánál légy konkrét és mérhető. Ehelyett, hogy azt mondanád, "szeretnék fogyni", inkább célozd meg, hogy "4 hónap alatt 5 kilót szeretnék leadni".

Időmenedzsment és prioritások:

Készíts időbeosztást és rendszerezd céljaidat. Határozd meg a prioritásokat, és ütemezd be a napi, heti, és havi teendőket a kitűzött célok eléréséhez.

Motiváció és belátás:

Találd meg az igazi motivációt és az értékeket, amik hajtanak. Azok a célok, amelyek szorosan kapcsolódnak az értékeidhez, nagyobb valószínűséggel vezetnek sikerhez.

Lépésről lépésre haladás:

Bontsd le a nagy célokat kisebb, kezelhető részekre. Lépésről lépésre haladva könnyebb követni az előrehaladást és elkerülni a túlterhelést. Ünnepeld a kisebb szakaszok teljesítését!

Támogatás keresése:

Nem vagy egyedül a céljaid megvalósításában. Keresd a támogatást családtagoktól, barátoktól vagy akár online közösségekből, hogy inspiráljanak és segítsenek az utadon.

Rugalmasság és kitartás:

Légy rugalmas, és alkalmazkodj az esetleges változásokhoz. A kitartás és a pozitív hozzáállás segít átvészelni az esetleges kudarcokat is.

Az újévi fogadalmak nem csak egy hirtelen jött döntés eredményei, hanem folyamatosan épülő változások. Az alkalmazkodóképesség és a kitartás kulcsfontosságú a hosszú távú sikerhez. Bármilyen módszert is választasz, emlékezz, hogy minden apró lépés számít, és minden nap egy újabb lehetőséget rejt a fejlődésre.

**********************************************************************************************************************

Ha támogatást keresel újévi céljaid eléréshez vagy megfogalmazásához, csatlakozz a Neked könnyű facebook csoportomhoz, hogy személyesen is kapcsolatba léphessünk, segíthessek a könnyű élet elérésében és időben értesülj majd a progamokról, túrákról. 

**********************************************************************************************************************

Képek: Pixabay, halaszarnold.hu

Rajtad múlik. Ma nem csak a máért mozogsz, hanem a jövődért is, amiből csak egy van. Akár a nyugdíjmegtakarítás, ez is a kis, rendszeres, hosszútávú befeketetéseken múlik.Egy cukorral kevesebb a kávéba, egy emelettel több lépcsőzés a lift helyett, vagy ha még mobil vagy, minden egyes edzést, melyet az egészséged megenged elvégzel. Tudom, hideg van kint, a szél is fúj esetleg, nem beszélve arról, hogy kijött a Netflixen az új rész és rengeteg Tiktok videó is vár rád.