Állóképességi sportolóként gyakran frusztrál, hogy érzésre beleteszem a munkát, akár napi két edzés hónapokon keresztül, és mégsem tapasztalok olyan fejlődést, amit elvárnék ettől a munkától. Az életmódom optimalizálásával sokszor ugyanez a helyzet. Időben fekszem, korán kelek, odafigyelek erre is, arra is, aztán az eredmény nem vagy nagyon lassan jön csak. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.

Rögtön két hozzáfűznivaló is eszembe jutott. Az egyik, ha már te is benne vagy a korban, 40-45 vagy éppen 50-60 év felett, sokszor a fejlődés nem feltétlenül a sebesség vagy életminőség észrevehető javulása, hanem a romlás megelőzése. Ugyanolyan tempóva futok, mint 10 éve, ez vajon stagnálás, vagy 48 évesen eredmény, hogy nem lassulok a 38 éves koromhoz képest? Ugyanezt nézhetjük az izomtömeggel, testzsírszázalékkal vagy akár közérzettel. Szóval bizonyos életkortól lehet, hogy az is fejlődés, ha nem romlik a helyzet.

Sokszor amikor mégis fejlődést tapasztalunk, akár edzettségben, akár lelki oldalon, csalódást érezhetünk, ha ez a változás aránytalanul lassú, főleg ahhoz képest, hogy mennyi energiát teszünk bele. Ez az érzés valid, tényleg frusztráló, ha az elvárásaink és a tények nem találkoznak. Ugyanakkor sokszor a változás nem lineáris, hanem kisebb-nagyobb ugrásokkal történik, ahol teljesen normális a visszaesés is, ez a folyamat része.

Az is előfordult már velem, és szerintem ezzel sem vagyok egyedül, hogy egyszerűen rossz módszerbe fektettem energiát vagy nem megfelelő energiát tettem bele. Az úszásnál például a technika sokkal többet számít, mint az erőnlét, mert a víz egy nagyon makacs közeg. A nyáron rájöttem hogyan tudok hatékonyabban siklani, és 10 év után egyszercsak nem volt halálközeli élmény az úszás, küzdve a levegőért, hanem ugyanaz a tempó egy kellemes érzéssé vált. Ugyanígy okozhat gondot, ha a terhelés nem megfelelő, túl kevés vagy túl sok, esetleg sérül a regeneráció...

A fejlődés a sportban és az életmódban ugyanúgy művészet, mint a pszichológiában. A legrosszabb, amit tehetsz, ha nem teszel semmit. Az optimálisnál kevesebbet, többet, vagy rosszul tenni is jobb, de az igazi, ha akár egyedül, akár segítséggel, kikísérletezed, pontosan mire van szükséged az adott eredményért az adott szituációban. Nekem ez az optimalizáció a célom, a sportban, az egyéni fejlődésemben, egészségben, lélekben, spirituálisan. A küldetésem, pedig hogy a megszerzett tudással és tapasztalattal téged is segíthesselek.

Hogy miért? A magyarok kb 20%-a éli meg krónikus betegség nélkül a nyugdíjat, és ennek nagyrészt az életmód az oka. Mi lenne, ha te biztosan ebbe a kategóriába tartozhatnál, és akár ez a szám megduplázódhatna? Na ezért már érdemes minden nap felkelni...

Ha úgy gondolod, megtennéd az első lépést vagy optimalizálnád az erőfeszítéseid, keress személyesen vagy csatlakozz a csoporthoz!