Amikor van kedved edzeni, de valahogy mégsem.

Mit tegyél, ha tényleg nincs kedved edzeni? A legegyszerűbb válasz az, hogy... ne eddz. A testednek pihenésre van szüksége, és függetlenül attól, hogy beteg vagy, rosszul aludtál, más prioritásaid vannak, vagy egyszerűen csak nem akarsz, nincs erkölcsi kötelességed edzeni. Ennek ellenére néha előfordulhat, hogy szürke zónában vagy - talán azt tervezted, hogy edzeni fogsz, és úgy gondolod, hogy ettől jól fogod érezni magad, de nem vagy különösebben motivált, hogy meg is valósítsd. Vagy talán nem vagy benne biztos, hogy a tested azt mondja, hogy mozogj vagy pihenj.

Hogy őszinte legyek, nekem sokáig nehéz volt ezt átélni, mert függetlenül attól, hogy fizikailag vagy érzelmileg hogyan éreztem magam, általában mégiscsak edzettem. Én egy kanapélakó vagyok, aki megtanulta szeretni azt a mentális egészség javulást, amit egy izzasztó futás, úszás vagy erőnléti edzés ad, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez az egyetlen oka annak, hogy ennyire merev voltam az edzésben. Még mindig azon dolgozom, hogy megszabaduljak az elmúlt években felépített kötelességtudattól, hogy az edzést el kell végeznem, különben nem tartom meg a saját magamnak tett ígéretem, hogy jövőre még jobb eredményt érek el és még jobb leszek. Egy másodállás volt, ami fontosabb, mint a pénzkereső főállás. Ugyanakkor a fáradtság, pihenőnapok hiánya miatt természetesen sokszor kontraproduktív volt, az erőltetés - 40 év felett már nem bír el annyit a szervezet, mint amennyit a testemnek szántam. 

A mérgező motivációs vagy fitnesz üzenetek miatt a szorongás vagy a bűntudat érzése maradt bennem, amikor arra gondolok, hogy kihagyom a tervezett edzést, és ezeket a mélyen gyökerező érzéseket nehéz lerázni. Azonban a csontjaimban tudom, hogy a mozgásnak az örömről és az öngondoskodásról kell szólnia, nem pedig a stresszről és az önbüntetésről, ezért eltökéltem, hogy javítok a testmozgással való kapcsolatomon.

Ez visszavezet minket a kérdéshez: Mit tegyél, ha őszintén szólva nem vagy biztos benne, hogy edzeni akarsz?

Kezdj bele a mozdulatokba, és nézd meg, hogyan érzed magad.

Néha a motiváció a cselekvés után jön, különösen akkor, ha már megszoktad, hogy rendszeresen edzel. Még egy rossz napon is, ha egyszer elkezded, akkor beleeshetsz a sémádba, és képes leszel elvégezni a tervezett edzést anélkül, hogy az agyad különösebb lökést adna. Ha mindig bemelegítéssel kezdesz, csak csináld azt, és nézd meg, hogyan érzed magad a végére - talán éberebb vagy energikusabb leszel, és készen állsz a munkára. Vagy talán rájössz, hogy ez tényleg nem az a nap, amikor edzeni kellene, és ebben az esetben abbahagyhatod, és folytathatod az életed.

Egy másik módja annak, hogy könnyedén belevágj egy esetleges edzésbe: Vedd fel a kedvenc sportruhádat, még akkor is, ha még nem tervezed, hogy elkezdesz izzadni. Nagyon fontos, hogy jól érezd magad edzés közben. Minden edzés, még az örömteli is, bizonyos fokig kényelmetlen, így nehéz lehet felpörgetni magad a kihívásra, ha a ruhádban is kényelmetlenül érzed magad. Ne sajnáld kidobni a kényelmetlen, kellemetlen cipőket, ruhákat és eszközöket, és néha lepd meg magad valami jóval. És avasd fel akkor, amikor nehezen indul az edzés.

Ha már a szokásoknál tartunk, ha a megszokott rutinodban bekövetkezett változás a hibás az edzés iránti lelkesedésed hiányáért - talán általában reggel futsz, de egy fontos munkahelyi találkozó miatt ki kell hagynod -, akkor légy kíméletes magaddal. Megpróbálhatsz változtatni a terveden, és talán beiratkozhatsz egy új órára, csinálhatsz egy gyors edzést otthon, vagy összeállíthatsz egy energetizáló lejátszási listát, hogy más időpontban motiváld magad az edzésre, de ha ez nem jön össze, az természetes. Vissza fogsz térni a rendszeresen tervezett programodhoz, amikor csak tudsz.

Fontold meg, hogy felhívsz egy edzőtársat.

Vannak, akik (én) tökéletesen elégedettek azzal, hogy egyedül edzenek, de a szociálisabb típusok unalmasnak vagy akár magányosnak is találhatják a szóló edzéseket. Sokan azért szeretnek edzőterembe járni vagy csoportos fitneszórákra járni, mert ott van egyfajta bajtársiasság - mindenki együtt van. Tehát ha van egy barátod, sokkal szórakoztatóbbá és motiválóbbá teheti ezt a kényelmetlen dolgot.

Ha edzésszomj gyötör, kérdezd meg egy barátodat, hogy van-e kedve csatlakozni hozzád például a reggeli túrán, vagy esetleg beszállhatsz az edzésükbe, ha éppen társat keresnek, még akkor is, ha nem ezt tervezted. Minden mozgás számít, és ha úgy alakítod át az időbeosztásodat, hogy edzés közben más emberekkel is össze tudj kötődni, az megadhatja neked azt az energiát és lelkesedést, amire vágysz.

Próbálj meg valami kevésbé formálisat csinálni.

Lehet, hogy nehezen veszed rá magad egy nagybetűs edzésre, mert egy strukturált, izzasztó rutin túl korlátozóan hangzik, vagy őszintén szólva, rohadtul nehéznek. Ha valahogy mozogni akarsz, de több szabadságra vagy könnyedségre vágysz, próbálj ki egy visszafogott tevékenységet, például sétálj a szomszédságodban, menj el egy laza biciklitúrára, vagy táncolj a nappalidban, amíg jólesik.

A fizikai aktivitásnak nem kell mindig intenzívnek lennie, és valójában nem is kellene mindig annak lennie. Edzőként nyilvánvalóan hiszek a súlyzózás és a kardiózás előnyeiben, de végső soron ahhoz, hogy mentálisan és fizikailag is jól érezzük magunkat, tényleg csak meg kell mozgatnunk a testünket, bármilyen módon, ami nekünk megfelel.

Ha segítségre van szükséged a mozgáshoz, keress bátran!

Képek: Pixabay