Az árvíz uralja a címlapokat, és a Dunakanyarban a mindennapi életet is. Az árvíz veszélyezteti az összes ártérre épült ingatlant, több közülök a figyelmeztetések ellenére a 2013-as utolsó nagy víz óta épült - talán abban a reményben, hogy az volt az utolsó? Nem tudom.

Az árvíz az életünkben egy olyan jelenség, amit megakadályozni nem tudunk, kialakulását befolyásolni - főleg egyéni szinten - nem tudjuk, amit tehetünk, az a megelőzés - az ártérre nem építkezünk - vagy a károk enyhítése.

Az élet árvizek sokasága. Olyan folyamatokat élünk át, és hatnak ránk erősen, közvetlenül vagy áttételesen, amit nem tudnk megakadályozni, befolyásolni, megszűntetni, eltűntetni.

Ha a saját kis területemet nézem, akkor az egészségünk is ilyen törékeny kis épület az áradásban. Váratlan betegségek, genetikai adottságok, környezeti és családi ártalmak jöhetnek alattomosan lassan és váratlan gyorsasággal is. Sokszor semmilyen eszközünk nincs a lefolyásra, de bizonyos dolgokat tehetünk, hogy megelőzzük a sokkot vagy legalábbis csökkentsük a hatását.

A legevidensebb, hogy nem ártunk magunknak, nem készítjük elő a terepet a bajnak. Dohányzás, alkohol, éjszakázás, feldolgozott élelmiszerek, zaj és légszennyezés kerülése a legalapvetőbb feladatok. A második szinten jönnek, amit tehetünk magunkért: mozgás, táplálkozás, lelki egyensúly, kapcsolatok, alvás, regeneráció megfelelő aránya.

És ha mindent megtettünk, akkor nyugodt szívvel hajthatjuk álomra a fejünket, a gályát kormányozzuk és ugyan a víz az úr, de mi megtettünk mindent, hogy épségben elérjük a kikötőt - már ha van kikötő, amerre tartunk, különben ugyanúgy az ár az úr.

______

Életmódváltás, edzés, felkészülés velem itt