Könnyű a múltat romantikusan elmesélni, de nem az a célunk, hogy egész életünkben ugyanúgy nézzünk ki.

A fényképeid végigpörgetése vegyes érzelmeket válthat ki. Örömöt és nosztalgiát érezhetsz, amikor visszanézed azt a szuper baráti kirándulást, vagy a fesztiválon készült fotóid a főiskolás éveidből. A másik oldalról viszont ez a sétálgatás az emlékek világában kiválthat némi durva önösszehasonlítást is. "Hű, nézd, milyen feszes volt a hasizmom tíz évvel ezelőtt." "A bőröm sokkal feszesebb és ragyogóbb volt akkoriban." "El sem hiszem, hogy olyan fitt és gyors futó voltam. Mi történt?"

Valószínűleg már nem úgy nézel ki, mint 20, 10, 5 vagy akár két évvel ezelőtt. Talán az elmúlt évtizedben született egy gyermeked, vagy kilábaltál a táplálkozási rendellenességekből. Az anyagcseréd már nem úgy működik, mint tinédzser korodban.

Ugyanúgy, ahogyan mentálisan is érünk az idő múlásával, a fizikai testünk is változik, ahogyan például a terhességen, a menopauzán vagy akár csak a sima öregedésen megyünk keresztül. A legtöbben mégis elfelejtjük (vagy nehezen fogadjuk el), hogy a testünk fejlődése nemcsak normális, hanem elkerülhetetlen is.

Persze hihetetlenül nehéz lehet elfogadni a súlygyarapodást, mondjuk, a finom vonalakat vagy a megjelenésünk egyéb változásait egy olyan kultúrában, amely folyamatosan egy bizonyos "ideális" külsőt tol az arcunkba. Valódi rendszerszintű változásra lenne szükség ahhoz, hogy megváltoztassuk ezt a mérgező üzenetet - ami sajnos nem olyan gyors megoldás. Egyéni szinten azonban lehetséges, hogy megkérdőjelezzünk néhány káros elképzelést arról, hogyan "kellene" kinéznünk, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

Állítsd szembe a negatív gondolatokat a tényekkel.

"Régebben sokkal jobb formában voltam." "Fiatalabb koromban sokkal szebb voltam."

Néha a negatív önbeszámolók annyira automatikusak, hogy észre sem vesszük, milyen barátságtalanul beszélünk magunkhoz. Odafordulnál egy barátodhoz, és kritizálnád ilyen keményen a külsejüket? Lényegében azt mondanád nekik, hogy öt évvel ezelőtt értékesebb emberek voltak, amikor egy kicsit fiatalabbak voltak, és egy kicsit másképp néztek ki? Valószínűleg nem.

Az első lépés az egészségtelen önösszehasonlítások leállítása felé az, hogy egyáltalán felismerjük őket - ami nem, nem olyan könnyű, mint amilyennek hangzik. Vedd észre, amikor meggyőzöd magad arról, hogy sokkal szerethetőbb lennél, ha úgy néznél ki, mint mondjuk 20 évesen, vagy amikor azon rágódsz, hogy mennyire "felismerhetetlen" lehetsz azok számára, akik a főiskolán ismertek. Legközelebb, amikor ily módon lehangolod magad, jusson eszedbe, hogy ezek a gondolatok nem a valóságon alapuló tények, hanem felszínes, elfogult és néha torz érzések (csak érzések), amelyek a bizonytalanságból fakadnak. Nem kell vitatkoznod a belső kritikusoddal, ehelyett gyakorold a tudatos tudatosságot azzal, hogy észreveszed a gondolataidat, és tudatosan eldöntöd, hogy nem hagyod, hogy az önkritikának ez a haszontalan, irracionális gondolkodásmódja befolyásolja az értéktudatodat. Tehát ahelyett, hogy a tükörbe bámulnál, és a megereszkedett bőröd láttán kapkodnád a fejed, inkább mondd magadnak: "Igen, a bőröm már nem olyan feszes és rugalmas, mint régen, de ez teljesen normális egy korombeli embernél, és ettől nem leszek kevésbé értékes vagy vonzó". Minél aktívabban szembeszállsz azzal a gonosz kis hanggal a fejedben, annál könnyebb lesz kikapcsolni.

Az önelfogadást határozottan könnyebb mondani, mint megtenni, különösen akkor, ha egyesek közülünk életük nagy részét azzal töltötték, hogy megpróbáltak megfelelni egy lehetetlen szépségszabványnak. És nem igazán kényszerítheted magad arra, hogy a tested minden egyes részét értékeld. Amit azonban megtehetsz, hogy megpróbálod a testi változásokat az élet természetes és elkerülhetetlen folyamataként, nem pedig megoldandó problémaként átfogalmazni.

Hogyan néz ez ki a gyakorlatban? Térjünk vissza a terhességi csíkok példájához. Esztétikailag nagyon is látható jelei lehetnek annak, hogy megnőttél és megváltozott a méreted. De ha mondjuk anya vagy, akkor ezek egyben a benned létrejött gyönyörű élet maradandó lenyomatai is. És azok a ráncok a szemed vagy a szád körül: Persze, az öregedés nyilvánvaló jelei, de egyben bizonyíték arra is, hogy rengeteget mosolyogtál és nevettél, az útközbeni nehézségek ellenére is. Vagy talán a megnövekedett testalkatod arra emlékeztet, hogy sokkal egészségesebb és boldogabb vagy, mint amikor korlátozó étkezéssel küzdöttél.

Nem számít, mit jelentenek a fizikai változások, a lényeg, hogy annak lásd őket, amik: annak jeleinek, hogy éltél és fejlődtél, nem pedig annak bizonyítékának, hogy kevésbé vagy méltó. Ez a megközelítés egy kicsit kezelhetőbbé és reálisabbá teheti az önsajnálatot.

Írd le, mit csodálsz igazán magadban.

Szeresd magad! Tudom, hogy ez a tanács elég giccses, és lehet, hogy egyáltalán nem segít, amikor kiborulsz és gyászolod korábbi önmagadat. De valójában kutatások is alátámasztják, hogy ha fizikailag is leírod (nem csak gondolsz rá), hogy mit értékelsz magadban, az megakadályozhatja, hogy a bizonytalanság pillanataiban elboruljon a spirál.

Persze, lehet, hogy szereted mondjuk a szemöldöködet vagy a hosszú lábaidat, de próbálj meg olyan tulajdonságokra is gondolni, amelyek nem kötődnek annyira a külsődhöz (mert még a kedvenc fizikai tulajdonságaidhoz való ragaszkodás is csak egy újabb módja annak, hogy a külsődhöz kösd az értékedet). Ehelyett írhatnál valami olyasmit, hogy "Nem úgy nézek ki, mint régen, de vannak nagyszerű barátaim és egy fantasztikus új munkám, amire büszke vagyok". Vagy: "Lehet, hogy már nincs kockás hasam, de egészséges romantikus kapcsolatban élek egy olyan partnerrel, aki önmagamért szeret". Azzal, hogy feljegyzed (és újra felidézed) ezeket a megerősítéseket, egy új titkos fegyverrel fegyverzed fel magad a tolakodó, negatív testgondolatok elleni küzdelemhez: egészségesebb, optimistább perspektívával és önbizalom-növeléssel.

Gondolj a belső gyermekedre vagy jövőbeli, idősebb énedre.

Emlékszel, amikor azt kérdeztük, hogy ugyanilyen szigorú lennél-e a szeretteiddel? Hatékony önbaráti gyakorlat lehet, ha a belső gyermekedre, vagy akár az idősebb énedre is gondolsz (vagyis arra, hogy 30, 40, 50 év múlva milyen aranyos öregember leszel).

Felakaszthatod a fürdőszobatükröd mellé a hétéves imádnivaló kisfiad kedvenc fotóját, vagy esetleg beállíthatod a telefonod hátterének - emlékeztetőül arra, hogy ez az édes, ártatlan gyerek nem érdemel rosszindulatú szavakat mondjuk a combjaira vagy a szem alatti részekre - és a felnőtt éned sem.

Ha nem vagy nagy rajongója ennek az egész "gyógyítsd meg a belső gyermekedet" dolognak, semmi gond. Ehelyett képzeld el, hogy 80 vagy 90 évesen, miután hosszú, teljes életet éltél, és kérdezd meg: "Mi lesz a legfontosabb számomra az utolsó napjaimban?". Vajon a ráncok és a zsír a testeden - vagy azok hiánya a fiatalabb éveid alatt -, vagy a barátságok, amiket kötöttél, a célok, amiket elértél, és az emlékek, amiket megőriztél? (Tipp: valószínűleg az utóbbi.)

Állj ellen a kísértésnek, hogy folyamatosan a régi fotóid nézegeted.

A régi facebook-posztok vagy fotó albumok átnézése alkalmanként szívmelengető lehet, de ez a szokás önpusztítóvá válhat, ha megszállottan a korábbi tested bizonyítékait nézegeted.

Ha rendszeresen kísértést érzel, hogy bizonyítékot keress arra, hogy a tested régen biztosan "jobb" volt, akkor kezeld ezeket a káros viselkedésformákat. Pédául kicsinyítsd le és valóban nézd meg a teljes képet (például az égboltot és a tájat is), hogy hasonlóan lásd magad, mint ahogyan mások látnak téged: Mint egész embert, és nem csak elszigetelt, felnagyított testrészeket.

Ha túl erős a késztetés, hogy szétszedd a fotóidat, vagy egymás mellé állítsd a múltbeli és a jelenlegi énedet, akkor egyenesen ki is iktathatod a lehetőséget: a kiváltó képeket helyezd át például egy merevlemezre, vagy tedd őket egy Google Drive mappába. Valószínűleg nem akarod véglegesen törölni ezeket az emlékeket, de ha elrejted őket, biztosíthatod, hogy továbbra is hozzáférhetsz hozzájuk - csak nem közvetlenül a kezed ügyében, a nap 24 órájában.

Értékeld újra, hogy kit követsz a közösségi médiában - és hogy kivel veszed körül magad a valóságban.

Még ha önmagadhoz is hasonlítod magad, az az elvárás, hogy ugyanúgy nézz ki, mint mondjuk 2013-ban, valószínűleg legalább részben külső tényezőkből fakad, például egy szeretted negatív testre vonatkozó megjegyzései visszhangzanak a fejedben, vagy az a mindent átható kulturális nyomás, hogy "fogyj le", amit folyton olvasol. El kell azonban különíteni az egészségügyi okból szükséges fogyást és az irreális elvárásoknak való megfelelést.

Ha a feedünk tele van influencerekkel és hírességekkel - akik akár retusálják magukat szűrőkkel és Photoshop-okkal, akár nem -, akkor nem csoda, hogy nyomást érzünk arra, hogy úgy nézzünk ki, mint 10, 20 vagy 30 évvel ezelőtt. Ezért olyan fontos, hogy kinyissuk a szemünket a valóságban létező testek reális, változatos és ugyanolyan értékes skálájára, ami segíthet átprogramozni a "szép" fogalmáról alkotott szűk látókörünket. Meglepő lehet majd, hogy az emberi test mennyire sokféle lehet, és nem feltétlenül követendő példa az anorexiás, kokainon élő modellek formája.

Ezeknek a határoknak a valós életedre is ki kell terjedniük. Nézzük meg, milyen emberek vesznek körül, és fontoljuk meg, hogy távol tartjuk magunkat azoktól a barátoktól vagy családtagoktól, akik állandóan mások testéről pletykálnak, vagy akik miatt rosszul érezzük magunkat a saját testünk miatt. A testszégyenítőket azonban természetesen nem mindig lehet elkerülni, ezért legalább annyira fontos, hogy megtanuljuk, miként lehet a bántó megjegyzéseiket úgy kezelni, hogy azok ne legyenek annyira kiváltóak - talán úgy, hogy témát váltunk vagy egy közvetlen, őszinte beszélgetést folytatunk arról, hogy miért nem elfogadhatóak a kritikus szavak.

A megváltozott testünk elfogadása nehéz feladat, egyszerre emlékeztet az elmúlásra és a fiatalság elvesztésére. Érdemes a funkcionalitásra koncentrálni. Tudjunk jól aludni, sétálni, adott esteben futni, ugrani, hajolni, szorítani, kapaszkodni. Az öregedést nem tudjuk elkerülni, de a testünk nagyon gyorsan képes adaptálódni, akár a mozgékonysághoz, akár a semmittevéshez. Nem az a fontos, hogyan nézel ki, hanem hogy mennyit tudsz megőrizni az egészségedből az évek alatt.

Fotók: Pixabay