Az élet gyakran elsodor minket, eláraszt mindenfélével, amire nem vagyunk felkészülve. A jó hír, hogy semmi sem tart örökké. Sem a jó, sem a rossz. Ha kicsit spirituálisabban közelítem meg, akkor azt is mondhatnám, hogy ami elsőre rossznak tűnik, akadályoz, sziklafalként tornyosul előttünk, lehet, hogy valójában a sors segítő keze. Lehet, hogy egy betegség arra figyelmeztet, hogy túlhajtod magad - sokszor ez így is van. Lehet, hogy kirúgnak, elhagynak, csalódsz, de új kapuk nyílnak előtted.

Ez a sportban, életmódváltásban sem különbözik. Egy kisebb sérülés lehetővé teszi, hogy más, egyébként elhanyagolt területen fejlődjünk. Gyakran legbelül szinte örülünk is az ilyen baleseteknek, terheknek, és ilyenkor érdemes magunkra, a megérzéseinkre figyelni. Lehet, hogy az irány, amerre buldózerként törünk előre, zsákutca. Persze az is lehet, hogy a sors csak a kitartásunkat teszteli. Figyelj magadra, legbelül tudni fogod.

A versenyszezon után gyakran én is megkérdőjelezem, van-e értelme a sportolásnak, versenyzésnek, és ilyenkor szoktam kapkodva eladni a versenyeszközeim és fordulni a valódi szabadidős sport felé. Ez általában egy rövid ideig kielégít, de néhány hét után hiányzik az erőfeszítés, a határok feszegetése, a fejlődés öröme és a versenyek izgalma. Az elmúlt napokban szerettem volna elkezdeni az alapozást, de jött az esős hétvége, utána az árvíz, a kajakot már por lepi, a kedvenc útjaim lezárva. Ugyanakkor az árvíz egy olyan csodát is elhozott, amire 11 éve nem volt lehetőség - és akkor még nem volt a SUP sport itthon - az elhagyott ártéri réten csavargást. Ezen a parton - Váccal szemben, de távol a civilizációtól - több nyarat is eltöltöttünk, és mindig izgatott milyen lehet, amikor elönti a rétet a Duna. Hát ilyen. Lehet, hogy a kajakedzés elmaradt, de szereztem egy évekre szóló élményt.

Ha akadályba ütközöl, ez jusson eszedbe: mi lehet a sorsnak a szándéka ezzel, milyen nagyszerű vagy fontos dolog vár rám?