Rengeteget írtam már a fogyásról, mérsékletességről, a különböző összefüggésekről, és arról is, hogy legtöbb esetben nem a tudás hiányzik a cél eléréséhez.

Az egészséges életmód, testsúlykontroll egy olyan mentális állapot, amihez jól látható szokások társulnak, mint moderált, változatos étkezés, sok mozgás, jó alvás. A test tisztelete, amiből egy adatik nekünk, és bármennyire vigyázunk rá - ha egyáltalán - elkopik, megöregszik és végül nem tudja tovább táplálni az agyunkat, meghalunk. Rosszabb esetben az agy hagyja cserben az egészséges testet.

Ennek a cserbenhagyásnak több formája is lehet: hirtelen agyvérzés, de lehet hirtelen öngyilkosság is. Lehet lassú formája, mint a demencia, ami egyre több embert érint, de lassú öngyilkosság is, azaz elhízás, dohányzás, masszív alkohol fogyasztás vagy krónikus stressz, aggódás. Az eredmény ugyanaz az, a testünk a genetikailag lehetséges maximumnál rövidebb ideig képes szolgálni az őt elpusztító vagy megbetegitő agyat, vagy tudatot.

Ez utóbbiban én is érintett vagyok. Hiába aaz alapos tárgyi tudás az egészséges életről, és az átlaghoz képest rengeteg mozgás, a jó alvás, a táplálkozásom minden, de nem mérsékletes, és az önmagam által generált stressz is időnként cunamiként áraszt el. A táplálkozás kevésbé gond a versenyszezonban, mert éppen el tudok égetni mindent, de alig két hónap alatt megjelent extra 3 kg a derekam körül, és a kiindulási alap sem volt tökéletes.

Talán nem is tűnik ez soknak, de nálam benyomta a piros csengőt. A 85-6 kg körüli súly 25-ös BMI-t jelent, és nem a túlzott izomzat miatt. Ez már az elhízáshoz vezető út utolsó mérföldköve, ha ezt átlépem, hivatalosan is túlsúlyos leszek.

A plusz súly nem csak esztétikailag zavaró. Kerékpározáskor beleér a combom a hasamba, futásnál megfájdulnak az izületeim, kajakozás közben nehezebben mozgok, úszás közben... Na jó, az úszásnál sosem hátrány, ha az ember az igazi profikhoz, rozmárokhoz, bálnákhoz hasonlít, és a szubkután zsír a lebegést is segíti.

A plusz súly ezenfelül az amúgy is romló tesztoszteron - ösztrogén egyensúlyt is rontja, erősíti az egyébként is nehéz teherként rám nehezedő autoimmun bőrgyulladásomat, a nagy hasamtól nehezebben alszom. Mindez azért, mert az elmúlt évtizedekben az a szokásom alakult ki, ha ideges vagyok, akkor evéssel nyugtatom magam. És a modern élet, az el nem végzett munkák, a be nem tartott igéretek magamnak, a családi kihívások tudnak stresszt okozni, de önmagában a bőrgyulladásom is egy állandó stresszfaktor.

Íme az egészségmentor, aki olyan, mint a cipész, lyukas a cipője, korai újévi fogadalmat tesz, és erre bátorít téged is. Ne várjunk tavaszig a strandtest elérésével. Ne bújjunk a meleg kuckóba a hamarosan érkező hideg elől, és ne fojtsuk csokoládé tengerbe a bánatunk. Kezdjük el most helyrehozni a lelkünk templomát, tatarozni, felújítani a recsegő szerkezetet, és teljes pompával várjuk a tavaszt, a versenyszezont.

Bár eredetileg magam elől is titkoltam a képeket, amiket az Ultrabalaton Trailen lőttek a fotósok, ahol félmeztelenül futottam. Egy kedves csapattársam, Anikó elküldte a vízjel nélküli fotókat, és úgy döntöttem, hogy emlékeztetőként és ilyen volt állapotnak megosztom őket, és remélem pár hónap múlva a 80 kg alatti képekkel jövök. Ha szeretnél csatlakozni a csatához, oszd meg te is a fotód vagy súlyod, legyen egy számonkérhető kiindulás, és közösen segítsük az agyunkat a testünk megvédésében, hogy sokáig élvezhessük ezt a csodás világot.