A szabadság mindig is központi téma volt az életemben. Sokáig azonban nem értettem a lényegét. 1990. előtt a szabadság egészen mást jelentett. A szabad véleménynyílvánítás, az utazás, sokszor a lakhelyed megválasztása is falakba ütközött. Kicsit be is ragadt nekem, hogy akkor vagyok szabad, ha bárhová, bármikor elmehetek, és ha ehhez pénz kell, akkor örömmel dolgozom, ha megfizetik.

Sokat is utaztam, laktam külföldön, jártam több kontinensen, motorral, autóval, bringával, stoppal, vonattal szeltem keresztül-kasul Európát. Élveztem a szabadságot. Aztán szép lassan rájöttem, hogy a szabadság nem ez, ha közben kiszolgáltatom magam az eseményeknek, szenvedek a munkámtól, a kapcsolataimban, a gondolataimtól és vélt-valós elvárásoktól.

Először a munkát próbáltam orvosolni, a keresetem nagy részét befeketettem, hogy minél hamarabb szabadulhassak. Nem teljesen önként, de a Covid alatt ez is sikerült. A szabadság azonban továbbra sem jött el. A börtön ugyanis a saját fejemben van. És ez a legerősebb korlátozás az életben.

Paradox módon, a szabadság záloga a teljes felelősségvállalás a saját életünkért. Kisebb lépéseket tettem korábban is, ilyen az anyagi függetlenség is, amivel felelősséget vállalok magamért, és nem szorulok az államra sem most, sem idősebb koromban, de ez csak felszínes eredmény, ha közben a belső korlátaim megmaradnak, és másokat hibáztatok miattuk.

A teljes felelősségvállalás annak elismerése, hogy érzéseinkért, egészségünkért, anyagi és társadalmi jólétünkért csak mi vagyunk felelősek - szülőként a gyermekeinkért is. Segítséget lehet igénybe venni, sokszor kell is, de nem szabad várni, hogy bárki megoldja helyettünk, megment, felkarol és felelősséget vállal értünk. Felnőni = szabadnak lenni = abbahagyni mások hibáztatását. Az univerzum apró porszemének, a Földnek apró porszem lakosai vagyunk, igazából senki és semmi nem kíváncsi életünk részleteire, érzéseinkre, eredményeinkre, leszámítva azt a tényleg nagyon-nagyon közeli kapcsolatainkat. És nem is vállal senki felelősséget értünk. Sem a rendszer, sem a tágabb környezetünk, sem a titokzatos megmentő.

Ha úgy érzed, itt az ideje tenni magadért - hogy másokat szolgálhass - akkor jól érzed. Rendbe kell magad tenni egészségügyileg, érzelmileg, anyagilag, hogy másnak, aki kevésbé szerencsés, segítő kezet nyújthass. Ez fogja megadni a szabadságod, és szabadít ki az egó, a félelmek, a vélt-valós elvárások, az önzés és az el nem végzett feladatok börtönéből. Gondold át, mi az, ami a legjobban feszít amikor hajnalban felriadsz, és mit tehetnél, hogy javíts a helyzeten?

Ha úgy érzed, tudok segíteni, keress bátran..