Az autófágia nagyjából azt jelenti, hogy saját magunk megevése. A jelenség az utóbbi időben nagy visszhangot kapott, különböző táplálkozási tanácsadók, fitness influenszerek egyfajta titkos csodamechanizmusként hivatkoznak a jelenségre, ami a hosszú élet, rákmegelőzés, nagyobb teljesítmény titka, és az ehhez vezető kizárólagos út az időben korlátozott táplálkozás vagy időszakos böjt.
Megesszük magunkat??
Miről is van szó? Az autofágia a test természetes, szabályozott és nagyjából folyamatosan jelenlevő mechanizmusa: a sérült, elhasználódott, fölösleges fehérjék, sejt összetevők lebontása és újrahasznosítása. Szó szerint önfogyasztást jelent. Ez a folyamat intenzívebb, amikor táplálékhiány van, hiszen a használaton kívüli molekulák tökéletes tápanyagként szolgálnak.
A fitness irodalomban egyfajta méregtelentésként tekintenek a folyamatra, ami nagyjából fedi is a valóságot, és az a feltételezés terjedt el, hogy ez a folyamat 12-16-24-36 óra után indul be, és valamiféle varászlatként megfiataltja a szervezetet. Az autofágia valóban egy természetes módszer arra, hogy a sejt megtisztítsa és újrahasznosítsa önmaga részeit. Ahogy írtam, az autofágia során a sejtek lebontják a fehérjéket, a sérült sejtorganellákat és más nem funkcionális összetevőket. Ez a folyamat kritikus fontosságú a sejtek egészsége, megújulása és túlélése szempontjából. Kulcsszerepet játszik a tápanyaghiányra adott válaszreakcióban, és segíthet megvédeni az olyan betegségektől, mint a rák, a neurodegeneratív rendellenességek és a fertőzések.
A kulcs: a kalóriadeficit (már megint...)
Minden minden hitnek, ennek is van valóságalapja, ugyanakkor az összefüggés és a hatékonyság fontos eleme a kalória-deficit. Az autofágia nem kizárólag hosszabb étkezés után következik be, hanem annál intenzívebb, minél nagyobb a kalória-deficit. Ez feltehetően a szervezet külső tápanyagok hiányára adott adaptív válaszának része. A befelé fordulással és a sejtkomponensek újrahasznosításával a sejt a hiányos időszakokban is fenn tudja tartani az energiaszintet és a létfontosságú funkciókat.
Ha aktuális értéket nézünk, a folyamat valóban intenzívebb egy hosszabb éhezés után, de ha a hosszabb távú - akár egy hetes, akár több éves - hatást nézzük, nem az éhezés hossza a legfontosabb a folyamat hatékonyságában és intezitásában. Hanem a hosszabb távon bevitt és elégetett kalóriák mennyisége. Azaz ha valaki heti 4 nap alatt eszi meg azt a mennyiséget, és három napot éhezik, vagy valaki heti hét nap alatt visz be ugyanannyi kalóriát de egyenletesen elosztva, az autófágia teljes mennyisége vagy teljestménye nagyjából ugyanaz lesz, amennyiben a heti átlag kalória minuszos mindkettőjüknél. Az igaz, hogy aktuálisan mérve, a z éhezés ideje alatt a legintenzívebb a folyamat, ugyanakkor a bőséges táplálkozási ablak idején szinte teljesen leáll, szemben azzal, ha valaki folyamatosan, de keveset eszik, az autofágia is egyenletesebb lesz.
Az autofágia megmagyarázza, hogy miként vagyunk képesek funkcionálni ideig-óráig hiányos tápanyaghiányos környezetben. Ugyanakkor ezek a tartalékok sem végtelenek, így bizonyos diéták mellett különösen fontos az esszenciális aminósavak bevitele, ezek azok az építőelemek, amikből a fehérjéink épülnek. És mi a fehérje? Nem csak az izom, hanem szinte minden funkcionális egység a szervezetünkben, ahol egy egészen lényegtelennek tűnő alkotórész hiánya vagy diszfunkcionalitása összeomlást eredményezhet. A szervezetünk ezt az állapotot igyekszik megelőzni a folyamatos újrafeldolgozással, egyrészt valóban eltávolítja azt, ami már nem jó, és épít belőle újat. Ugyanakkor tápanyagbőséggel ezt a mechanizmust valamennyire befolyásolni tudjuk és nem feltétlenül a jó irányba.
Összefoglalás:
Az autofágia a testünk megújulásának folyamata: a sejtek fölösleges, elhasznált elemeinek az újrafeldolgozása. Ezt a folyamatot a tápanyagok ideiglenes vagy tartós hiánya élénkíti, és nagy szerepet játszik a homeosztázis megőrzésében. Csodaszerek nincsenek, a folyamatot ha kismértékben is, de viselkedésünkkel tudjuk befolyásolni: számít, hogy mit eszünk, talán az is, hogy mikor, de legtöbbet mégis az számít, hogy miből mennyit - és az legyen pont elegendő, de inkább kicsit kevés...
Ha tetszett a cikk, nézd meg a facebook csoportomat is, és csatlakozz!
Képek: Dall-E, halaszarnold.hu
