Magas hegyek között, hol a tenger hupikék, ott laknak ők a … szardíniaiak! A jégkorszakban betelepült emberek közvetlen leszármazottai, akik zárkózott életmódjuknak köszönhetően genetikailag megőrizték kismértékű különállóságukat a többi európai embertől. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos betegségek más gyakorisággal jelennek meg náluk, és ami a mi szempontunkból különösen érdekes, a nagyon idős emberek között nagyon sok a férfi. A nomád állattartók leszármazottai a főníciaik és a rómaiak elől menekültek a hegyekbe és maradtak is ott zárkózott világukban. Barbagia – a barbárok földje az ő otthonuk, a leigázások elől menekülő nurágik a család és közösség felé fordulva távol tartották magukat az idegenektől: Aki a tenger felől jön, lopni akar, tartja a helyi közmondás.

Vérbosszú a hegyek között

A barbagiak zsebében mindig van kés. A nehéz, sziklás környezetben a helyiek nemigen foglalkoztak földműveléssel, az állattartással biztosították inkább megélhetésüket. A szűkös erőforrások is tehetnek talán arról, hogy a sérelmeket komolyan veszik, és akár generációkon át ívelhet a vendetta. A család ugyanakkor a legfontosabb dolog az életükben, több generáció is együtt lakik és segítik egymást kölcsönösen. Ez különösen a 80 év felettiek túlélését segíti, hiszen mindig van valaki a családból, aki figyel rájuk, vagy segítséget nyújt.

Sportolás helyett kemény munka

A nurágik valószínűleg furán néznének ránk, ha a maratonfutás fontosságát ecsetelnénk. Állattartó népként naponta több órát mennek a meredek hegyoldalakon a nyájat terelgetve, ami a ma emberének komoly felkészülést igénylő teljesítménytúra lenne. Az állatokat viszont minden nap ki kell vinni, és a jó barátok, rokonok sem a szomszéd lépcsőházban laknak, hanem akár több órányi járásra. Ugyanakkor a pásztorkodás sosem tartozott a stresszes munkák közé. A házimunka így teljesen a nőkre marad, akik sokkal többet ülnek, és felelnek a család jól létéért. Nem csoda hát, ha a férfiak sokkal nagyobb eséllyel élik meg az öregkort, a nadrágot itt ugyanis nem nekik kell viselni.

A szardíniaiak titkai

1. Növényi alapú étrend: bab, zöldség gyümölcs és teljes kiőrlésű és masztikaolaj. Pásztornépként a juhsajt is kerül az asztalra, hús viszont csak vasárnap és ünnepnapokon.
2. Kecsketej: Az eddigi tudásunk szerint sokkal jobban emészthető, tápanyagokban gazdagabb fehérje és kalciumforrás mint az itthon népszerű UHT tehén tej.
3. Vörösbor: a Cannonau szőlőből készült boruk flavonoidtartalma 3-4x-ese a megszokottnak. Mérsékelt fogyasztásuk talán az alacsonyabb stressz szintben is közre játszik. Bár a tudomány mai állása szerint az alkohol minden mennyiségben egészségtelen, úgy látszik, megfelelő minőségben és mennyiségben nem áll a 100 év útjába.
4. Séta: A napi akár 10 kilométeres séta jótékony hatással van a keringésre, izmokra, csontok anyagcseréjére, miközben messze nem terheli annyira az ízületeket, mint az aszfalton futás.
5. Család az első: A többgenerációs, egymást támogató család nem csak idősek számára előnyös, ugyanis ők is aktívan támogatják a családtagokat. Akit szerettei vesznek körbe, kisebb eséllyel lesz depressziós, stresszes és öngyilkos.
6. Nevetés: Közvetlen, csipkelődő humor, nagy nevetések, régi férfibarátságok – a délutánomkénti találkozók az utcán zajlanak, a kacagásuk, ugratások zaja betölti az utcákat. A nevetés stresszcsökkentő és jót tesz a szív és érrendszernek.
7. Idősek tisztelete: a nagyszülők aktívan vesznek részt a családi életben, támogatják gyermekeiket, bölcsességforrásként szolgálnak a fiatalabbaknak és a tradíciókat is át tudják adni. Ugyanakkor nekik is elfoglaltság, cél az életben a gyerekek életében való részvétel.